Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban 3. (esszénovella)
Duba Gyula hogy valahol vannak politikusok s valamit csinálnak, de hogy mit, az ő dolguk! Az élet a maga emberméretű törvényei szerint folyik. Ennek fényében Közép-Európa a higgadt ésszerűség ellenpólusa! Európa a cogitó, ergó sum! földje, ennek ellenére szűkebb régiónkban még nem felnőttkorú az ésszerűség! Bár van, ám gyakran önző és szűkkeblű, máskor öncélúan okoskodó, sosem lehet tökéletes, sem egyetemesen érvényes. A közép-európai gondolkodásban az értelem és érzelem, a józanság és szenvedély együtt vannak jelen, és sok külső és belső tényezőtől függ, hogy melyik jellemvonása érvényesül a gondolatnak! Régiónk nem elég gazdag ahhoz, hogy nagyvonalúan ésszerű legyen, lemondjon az önzésről és a toleranciát léptesse helyébe. Ahhoz azonban elég szegény, hogy a tisztánlátást elhomályosítsa a megbántottság és nélkülözés! Ontario tartomány tehát elég gazdag és jól szervezett, hogy — bár bizonyára nem gondoktól mentesen — érvényre juttassa a józan mérlegelés és ésszerűség törvényeit. Míg Közép-Európa az esettség és földhözragadtság metaforája, Ontario tartomány a nagy szabad világmozgás szimbóluma lehet. Joyce-t olvasva s az Ulysses mélyére hatolva egyre inkább úgy látom, és mind tapinthatóbban érzem, hogy az Ulysses szerzője — közép-európai író! Ami ugyan meglepő felfedezés lehet, mégis alighanem helytálló! Persze nem munkássága hatósugara és jelentősége értelmében közép-európai Joyce, hanem az írói valóságlátása és létfilozófiája okán. Ahogy bévülről szemléli és történelmi pillantással méri fel az életet! Állításom talán kockázatos, ám nem képtelenség! (Lásd: csipmank-elmélet!) Az Ulyssesben alig találunk elvont okoskodást, filozofálásként ható gondolatmenetet, Joyce műve bizonyos értelemben a tények költészete. Megfogható tárgyak és érzékelhető jelenségek sorsa, a belső monológok sem látomásszerűek, hanem realisztikusak. Utcák és épületek, intézmények és nevek, kulturális hagyományok és történelmi tények, irodalmi dilemmák és művészeti fogalmak enciklopédiája a mű, a fizikai lét és szellemi tudattartalmak, a mindennapok jelenének és a történelmi múlt mozzanatainak, materia és szellem együttélésének és kölcsönhatásának pontos, szinte szenvtelen és érzelemmentes leltára. Nem véletlen, s ezen elgondolkozhatunk, hogy az ír Joyce miért éppen ilyen származású hőst választott, tehát nem látszik véletlennek, hogy Dr. Leopold Bllom apja éppen a dunántúli Szombathelyen született, s nem hiába hívják Virágnak! Máshol aligha születhetett volna, s talán nem is hívhatnák másképp. (Virág - Bloom!) Bloom úr apjától örökölte közép-európai vérét, mentalitását, amely bizonytalanságot, céltalan lebegést, nyugtalan álmodozó lelkületet, némi balsorsot és bizonyos balekséget jelent. Ahogy sétál a városban, bolyong az utcákon, mintha nem lenne más dolga, a tengerparton mélázik, mintha csellengésre lenne ítélve, töpreng és sodródik, tetteket mímelve kallódik, mindezt közép-európai jelenségnek érzem. Kávézóból kocsmába, falatozóból teázóba menve, italozva és sörözve, ádázul vitázva kelta hagyományról, angol elnyomásról, Shakespeare-ről, szócsatákat víva irodalomról és művészetről, társaival állandóan keresve valamit, és minden meglelt jelenséggel, talált dologgal elégedetlenkedve, örök nyugtalanságra kárhoztatva és mindebbe beletörődve azáltal, hogy nem lázad ellene, igen, ez ő, Bloom a közép-európai
