Irodalmi Szemle, 1999

1999/7-8 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban 3. (esszénovella)

Joyce-szal Ontario tartományban 3.

kísértetek és szörnyek tombolása. A szellemidézés mindenszentekkor csúcsosodik ki. A mítosz gyökerei, a pulykaevés napjáéhoz hasonlóan, bizonytalanok. Mindenesetre a zöld gyepszőnyegeken a házak előtt váratlanul iszonyatok és félelmek kavalkádja kezdődik. Szürke sírkövek jelennek meg, egyiken John Lennon neve áll. A fűből lila arcú hulla feje mered elő, méterre tőle göcsörtös ujjai a talajt markolásszák, mintha most vájná elő magát és kelne ki a föld alól. A garázsok falán és kapuján hosszú szoknyás, söprűs boszorkányok lengnek, pókhálók remegnek a szélben, a kicsiny bejárati előterekben felfújt műanyag szörnyek vigyorognak. A Misty Street s a többi utcák hetekig kísértetek és szellemek tanyái, nappal jámboroknak látszanak, ám az esti félhomály és az éjszakai fények kiemelik rémisztő vonásaikat. Még a torontói Tűtorony kilátóhelységében is Drakula figurája fogad, és nagy fekete ládából lila kezű, sárga arcú hulla kukucskál! Akasztott emberek figurái mindennaposak. Mindenszentekkor pedig megelevenednek a szörnyek, gyerekcsoportok maszkokba öltözve járják a házakat, becsengetnek, és érthetetlen mondatot hadarva megmutatják félelmetes önmagukat, cukorkát, csokoládét kapnak elismerésként. Iszonyatok és félelmek vidám ünnepe a Halloveen. A Luca-napi maskarákra és a busójárásra emlékeztet. Az eseménynek egykori mítosztartalma nincs már, ártatlan szokás lett belőle, annál kidomborodóbb azonban az ünneplés gazdasági-üzleti háttere. Minden hagyományra, ünnepre és szokásra, ami tömegpiacot jelenthet, az ipar és kereskedelem ráveti magát, kézbe veszi a dolgokat, és mesterségesen gerjeszti, felduzzasztja méreteit. A halloveen-ipar számos változatban és milliós tömegben gyártja a felfújható műanyag figurákat, kivilágítható tökfejeket (ó, gyerekkori töklámpásaink emléke!), boszorkányokat, szellemeket és tetszhalottakat, ijesztő rémeket és borzalmas alakokat, amelyek az ünnepvárás során jóleső borzongást keltve, ám végül is örömöt és jóérzést árasztva megjelennek a házak környékén. A karácsonyvárás, a házak színes kivilágítása hasonló attrakció! November végén kezdődik és egész decemberben szivárványszín pompában és villogó ünnepi kivilágításban tündökölnek a házak. Az utcai fenyőfácskák karácsonyfává változnak, finom fehér fények sora szikrázik a kerítéseken. Ahogy az alkony leszáll, s a háziak hazajönnek munkából, bekapcsolják a fényeket. Kicsi Robi esti sétáin bő látvány fogad, egy piros orrú, zöld kalapos hóembert rendszeresen megbámulunk a Misty Crescent sarkán, s számba vesszük a Halloveen idejéből visszamaradt tökfejeket a lépcsőkön, utcai padokon. A levegőben már érezni a hó illatát, esténként láthatatlanul egyet-egyet kiáltva húznak a magasban a kanadai ludak.

Valahol tehát itt bujkál a történelem, ám ártatlanul, inkább örömöt keltve, mint szorongatón. Titkokat sejtet, de nem sugall veszélyt! A kanadai Stratford Shakespeare-fesztivál programja állítólag vetekszik az igazival ott az európai szigetországban, a világzseni szülővárosában, ahol kezdte, majd befejezte költői pályáját, és a megélhetésért küzdve megteremtette az emberi dráma és tragédia egyetemét, hálás témát adva ezzel Leopold Bloomnak, Stephen Dedalusnak és társaiknak, hogy végtelen és italos vitákat folytassanak Shakespeare nagyságának értelméről és minőségéről. A nagy kérdés persze az, hogy lehet-e Ontario tartományban egységes és európai értelemben vett történelemről beszélni?!