Irodalmi Szemle, 1999
1999/7-8 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban 3. (esszénovella)
Duba Gyula Vagy a különféle történelmek találkozásáról és elsorvadásáról beszélhetünk? Más múlt emlékét hozzák magukkal az ázsiai bevándorlók, ismét mást az afrikaiak, s az európai történelmi élményvilág bizonytalan hagyományként élő indián lelkülettel szembesül. Élő és mérvadó az angol és francia nyelv és hagyomány dominanciája, a történelmi múlt hátterében az óvilág emlékezete áll. Európai civilizáció ez mindenképp! A kérdést azonban úgy is felvethetnénk: mi hát a történelem? A múlt emlékképe és az elődök tetteinek tovább élő értelme vagy valami más? Építő vagy romboló erő, esetleg mind a kettő? Érzésbeli-szellemi minőség, ösztönök vagy tudat megnyilvánulása, mely ellentmondásainak a mélysége révén tettekben fejeződik ki és esetenként anyagiasul? Vagy csupán szép hagyományok összessége, mely jóindulatú kályhaként melegíti az utókort? Ilyen értelemben a történelem Ontario tartományban, ha nem is veszett el, mindenképpen megszelídült! Ellentétben az igazi harcos történelemmel, mely gyakran a végzet szerepében képes testet ölteni! Ez a történelem Európában maradt, leginkább azonban Közép-Európá- ban él és hat tovább! KÖZÉP-EURÓPA ALKONYA A kitcheneri piac fedett csarnokában ukrán, német, arab, indiai, magyar, lengyel, portugál és délszláv kioszkokban, asztaloknál az illető nemzetek, népek konyhai termékeit, élelmiszer-sajátosságait és népi készítményeit (kenyér, kalács, ínyencfalatok) árulják. Felirat jelzi a népi jelleget, melyet alátámaszt a nyelvi háttér, az eladók és vásárlók beszéde. A tarkaság egységét pedig mintegy összegezi az udvarias és pontos kiszolgálás. A ruházat is egységre utal, itt-ott egy turbán, népi hímzés vagy sajátos öltönydarab utal a nemzeti sajátosságra. A soknyelvű közegben is érezni az angol dominanciáját, a bábeli zűrzavarban, nyelvek kaleidoszkópján mégsem az a legrokonszenvesebb vonás, hogy minden nyelvnek szíve-joga megnyilvánulni, helyet kap a sokszínűségben, hanem hogy mindenki biztos lehet benne, nyelve miatt, beszédje okán nem érheti hátrányos megkülönböztetés vagy elmarasztalás. Közép-európai inzultus kizárva! Tehát nem is annyira a pozitívumok jelenléte, mint inkább a negatívumok hiánya a meghatározó és mély élmény. Az otthoni nyugtalan közeg, a „nyelvmagány” pszichózisa nincs jelen! Nemcsak az természetes, hogy olyan nyelven beszélsz, amilyenen akarsz, hanem az is, hogy anyanyelved miatt senki nem emelhet kifogást. Ebben az életközegben az árulkodó bélyeg, szkeptikusan stigmának is nevezhetnénk, amely a legbensőbb énedről árulkodik, elveszíti jelentését és értelmét. Ennek mélységét és jelentőségét a közép-európai kisebbségi ember érzi igazán! Jól ismeri, mert magában hordozza a lelki nyugtalanságnak és lappangó éberségnek a keserű ízét, a könnyű sérülékenység és sorsszerű tehetetlenség szégyenét, mely kíséri, amikor idegen nyelvi közegben anyanyelvén szól. Tudatalatti utcai óvatosság, ösztönös villamos-, autóbusz- és trolibusz-pszichózis lapul az ember lelkében, mesék sokfejű sárkánya barlangjában, gonoszul és fenyegetően, áldozatára lesve, ám nem a világot, sem az esetleges támadókat, hanem magát a hordozóját, barlangrejtekét fenyegetve. Megérkezésünkkor az első élmény,
