Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - Kövesdi Károly: Egy történet története...

Monoszlőy Dezső köszöntése

Aki nem hiszi, hogy voltak ilyen próbálkozások, azok olvassák el az egykorú Monoszlóy-kritikákat az ötvenes és hatvanas évek szlovákiai magyar irodalmi sajtójában (biztosítom, hogy jól fog szórakozni!), aki pedig arra kíváncsi, hogy mit csinált ezek után a kapacitálások után a térhez és időhöz kötődni képtelen Monoszlóy Dezső, az olvassa el az író legjobb munkáit: az 1965-ben megjelenő Töltésszimmetria című kötet verseit, az 1968-as Sivatag című elbeszéléskötetet, s az 1975-ös regényt, a Menekülés Szodomábólt. Monoszlóy Dezső a legérdekesebb verseiben és prózai munkáiban pontosan a lebegésből épít sajátos világokat. S az önmagából építkező képzelet, a közvetítő anyag nélküli én-tapasztalás vágya olyan mai filozófiákhoz közelíti az írót, mint Emmanuel Lévinas tér, idő és nyelv előtti „sói meme”-je vagy Baud- rillard szimulakrum-elmélete.

S én, mikor a 75 éves Monoszlóy Dezsőt köszöntőm, ezt a „lebegő” költőt, az önmaga struktúrájára kíváncsi én-tudat íróját köszöntőm benne, s kívánok neki még hosszú „lebegést”, munkabírást, jó egészséget.

Felkérem Kövesdi Károlyt, hogy mint ünnepi ülésünk tulajdonképpeni előadója, beszéljen nekünk a fiatalabb nemzedékek Monoszlóy képéről.

Tőzsér Árpád

Egy történet története, avagy közép-európai írósors

Mottó:

„—Féltem az elefántoktól, azt hittem, el lehet futni előlük.

— Mindenütt vannak elefántok.

— És miért nem mászott fel az egyik elefántra?

— kíváncsiskodott Senéber.

— Azért, mert már mindegyiken ült valaki.

— Csak nem akar minket is az elefántokkal azonosítani? — méltatlankodott Senéber.

— Nem tudom, mire céloz, én csak az elefántokról beszéltem, akik a kicsavart fákról letépték a kérget, cölöpökre drótköteleket húztak, s bekerítették a Szaharát. Lehet így élni?

— Amint látja — kedélyeskedett Senéber.”

Mielőtt megbotránkoznának e különös, a feladatom szerint köszönteni kívánt Monoszlóytól vett idézet nem a helyhez és a pillanathoz, mi több, a miliőhöz illő, sanda szándéktól nem mentes felemlegetésén, engedjék meg, hogy elmondjak egy kafkai történetet.

A történet elején adott egy bécsi belvárosi udvar, amely lehetne akár Pozsonyban, Pesten, Krakkóban vagy, teszem azt, Lembergben, de mivel a sztori