Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - TALLÓZÓ - Lászlóffy Csaba: Hazá(r)dnak rendületlenül

TALLÓZÓ

szerelemfogalmat építettek fel, és ez a viszonylag késői fejlemény, ma komoly veszélyben van.

— De miért kell újragondolni ezt?!

— Minthogy múlóban van... És a szerelemérzés kondíciói is változnak, ezért föltétlenül. A gondolkodást már annál a kérdésnél kell kezdeni, hogy vannak-e egyáltalán érzelmeink, az indulatainkat leszámítva.

— Tehát azt állítja, hogy társadalmi léptékben lehet beszélni a szerelem hiányáról?

— Igen. Kelet-Európában még nem látszik olyan nagyon a hiánya, mint Nyugat-Európában és különösen Amerikában. Nem a szexualitásra gondolok, természetesen. Megváltoznak a körülményei, a formái, az időtartama... Sok olyan jelenség, ami több figyelmet érdemelne, mert szép lassan kikezdi a szerelem hagyományos terét. Rettegve gondolok egy olyan korra, amely el fogja felejteni a klasszikus értelemben vett szerelmi érzést. Mert ráadásul én a szerelemben az emberi szabadság egyik legmagasabb rendű formáját látom. Csak amit az európai civilizáció erre az érzelemre kidolgozott, abban a szerelemben szabad az ember isten igazából. Akkor válik a lehető legmélyebb értelemben tűrhetetlenné számára mindaz, ami hamis, ami igaztalan.

Bihari László (Magyar Hírlap)

Hazá(r)dnak rendületlenül

Hellyel kínálja a zsurnaliszta urat. Kínos félóra elé néz minden bizonnyal; szerencse, hogy nem ismeri az ingerültséget, a mesterséges hisztériát. (Egy pillanat erejéig Ionéi Bratianut látja maga előtt a párizsi békekonferencián, aki fel-alá rohangálva, majd ingerülten kiabálva lemondásával fenyegetőzött, amiért a szövetségesek kétségbe vonták a román hadsereg becsületét, s vérbeli diktátor-maniere-ével ha nem is hatott egyértelműen, de sikerült felkavarnia az indulatokat.) Az ő meszesedő ereinek és ízületeinek sokkal nagyobb megrázkódtatás kell ahhoz, hogy szervezete valamelyes megrendülést mutasson. Mondjuk, egy leborotvált szelíd dombvidék képe, a megtizedelt falvaké...

Nem kíván a háborgó mélybe nézni; mielőtt megszédülne, visszaül a kényelmes karosszékbe. Különben itt fogadta a rokkant amerikai elnök megbízásából nála járt — s ugyancsak Budapestről érkezett — Smuts tábornokot is. (A háta mögött „dúvadnak” emlegették a dél-afrikait, de mikor megjelent, neki egy pillanatig sem juttatta eszébe az őserdőket, ellenkezőleg: végtelenül fegyelmezett katona, megbízható tolmács benyomását tette rá; amikor megszólalt, különösen kimért volt.)

Végtelenül csend van. Gondoskodott róla, hogy a gramofont is leállítsák;