Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szászi Zoltán: Évek mesék nélkül

KÖNYVRŐL KÖNYVRE két. A magyarországi szlovákok azonban csak 38 748 kát. holdat hagytak ma­guk után, tehát a felvidéki magyarok földjeinek kb. 35 százalékát. A magyarság huszadik századi tragédiájának a felvidéki magyarság teljes felszámolására tett kísérlet is egyik jelentős és tanulságos fejezete. A téma ta­nulmányozása rádöbbenthet bennünket arra, hogy mi mindent megengedhet­tek velünk szemben az általunk soha nem gyűlölt szomszédaink, persze a Szovjetunió támogatásával és a művelt Nyugat cinkos, hallgatólagos beleegye­zésével. Közben azt is tudatosítanunk kell, hogy lám minden felszámolási kí­sérlet ellenére továbbra is van felvidéki magyarság, és a jövőben is fenn akar maradni minden megaláztatása és megnyomoríttatása ellenére. Popély Gyula Évek mesék nélkül B. Kovács István: „Szőlő-szült Kálmány” Úgy elmúltak fölöttem az évtizedek, hogy alig olvastam mesét. A misztikus színes, csodás világukra pedig mindig is vágytam. Éppen ezért ajándék a „Sző- lő-szűlt Kálmány” című öt gömöri hősmesét tartalmazó gyűjteménykötet, amelynek szerzője B. Kovács István. A Madách-Posonium Kiadó olyan köny­vet adott az olvasó kezébe, amely számíthat sokáig tartó visszazengő reagálá­sokra. Valóságos időbeni és térbeni utazás ez. Olyan múltmegismerő ősiséget su­gárzó, áramló, élő, izzó szóáramlat, amilyennek az igazi mesének lennie kell. A hősmese gömöri kibuggyanása a messzi kollektív tudatalattiból, olyan összefüggéseket, utakat, kapukat tár ki, amelyek lehetetlennek tűnnek a har­madik évezred hajnalán. Visszanyúlnak, miként azt a szerző részletesen el is magyarázza és szemelvényekkel is ecseteli, abba az ősmagyar szellemi kincs­be, melyet már elfeledettnek hittünk. Busa Viktor cigány magyar vagyis in­kább magyar cigány mesélő különleges, számunkra már lezárt csatornák birtokában van. Egyetlen szó, tárgy, mondat vagy akár egy hangulat is képes ízes beszédre nyitni a száját. (Jut eszembe, nem is lenne rossz ezeket a mesé­ket eredeti előadásban hallgatni, akár hanghordozón is.) A mese ömlik, tisztán és pattogósán, kisebb-nagyobb kanyarulatokat vesz, fittyet hány minden aka­dálynak, közbeszólásnak, hurrogásnak, és döccenők nélkül képes eljutni a végkifejlethez. Ha a mesét hallgató közönség úgy kívánja, akkor a végkifejlet után egy mondattal átcsap egy új véget nem érő mesefolyamba. (A kötetben előfordul az említett eset, amikor is a közönség úgy ítéli meg, nem tetszetős a mese vége.) Mi az ember dolga? Nehéz kérdés. Mi a mesehős dolga? Megváltani a vilá­got, legyőzni a gonoszt, a sötétet, a félelmet, a szörnyet, és elnyerni a jót, a szépet, örökkévalót, igazat. Helyettünk halandók, mesehallgatók helyett, hi-

Next

/
Thumbnails
Contents