Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - KÖNYVRŐL KÖNYVRE - Szászi Zoltán: Évek mesék nélkül
KÖNYVRŐL KÖNYVRE szén mi sem vágyunk semmi egyébre. Semmi másra, csak arra, hogy legyőzzük a köröttünk hömpölygő szennyet és a gonoszt, vagy legalább saját lelkünk négy sarkát kisöpörve otthonosabban érezzük magunkat „e Világi—Főd Világi” röpke létünkben, még ha csak pillanatokra is. Ehhez kell a mese! Ehhez kellenek olyan mesemondók, mint Busa Viktor és olyan mesegyűjtők, mint B. Kovács István. A „Szőlő-Szűlt Kálmány” című kötet öt gömöri hősmeséjében valószínűleg mindazok a mondái, mesei elemek és fordulatok megtalálhatók, amelyeket a Kárpát-medencébe beözönlő magyarság magával hozott vándorlásai során egy bő ezredévvel ezelőtt. Jelképrendszere, világfelépítésről való elképzelései vallásfilozófiai, vallástörténeti szempontból is érdekesek lehetnek mind az egyszerű olvasó, mind pedig a szakmai ítész szempontjából. Világkép ezerév távlatából — rekonstruálva. Prózában elbeszélt hőseposzok. Bennük a gyarló ember, Isten földi mása, akit a mese emberfeletti „táltosi”, „féltáltosi”, „varázslói" tehetséggel áld vagy ver meg, hiszen a tudás, az erő éppen annyira lehet áldás, mint átok. (Lásd a jelenlegi állapotokat, amikor az igazi szellemi tőkét aprófának hasogatja a buta hatalom, hogy monstre gőzgépeibe befűtve valami meghatározhatatlan mélységű szakadék felé robogjon vele, s ez a szakadék nem más, mint a nemzet pusztítása.) Ez az eredeti, egyedülálló gyűjtés talán kapaszkodókat ad azoknak, akik nem félnek még megkapaszkodni, és a mesebeli csodákat nem csak várva, hanem a táltosdobot egyre szaporábban ütögetve is ellene szegülnek az elgé- piesült, jellegtelen, szellemtelen világnak, mentve a még menthetőt. Az olvasó figyelme egy pillanatra sem lankad el a történeteken, szinte függőségi viszonyba kerül, úgy olvassa újra és újra a szövegeket. Zsebben, aktatáskában, retikülben kiválóan tartható kötet ez. Frissít és mágikus erőt ad. Csak le kell győznünk magunkban a kishitűséget, s talán mi is mesehősökké válhatunk, persze szürke hétköznapjainkat s azok viszonyait figyelembe véve. Mert talán a szellem, az még szabad. Ezek a gondolatok nem véletlenül jutottak eszembe. A kötet olvasása közben sokszor megborzongtam, érezve abban a mágikus őserőt. Irigylésre méltó a mesemondó a rugalmas, fordulatos, vérbő, eredeti, sajátos szóhasználataiért. Irigylésre méltó a gyűjtő szerepe is, hiszen részese lehetett ezeknek a mesélé- seknek, hogy huszonöt év távlatából értő gyomláló kézzel és szívvel, végtelen szakértelemmel megfésülte a mesék buja folyamát, mederbe terelte, hogy az olvasó számára is élvezhetővé tegye. A Gilgames, a Kalevala, a Nibelung-énekek, a Sagák olvasása után ezek a hősmesék határozott szellemi rokonságot mutatnak a felsoroltakkal. És nem is csak a felvidéki magyarság, annak is a Gömörben élő apadó száma a birtokosa ezeknek a meséknek, hanem a könyv megjelenésével az egész magyar és az egyetemes kultúra is. Jó lenne majd egyszer egy összehasonlító tanulmány keretein belül a nyilvánvaló közös vonásokat összefonni, hátha olyan táltosesz
