Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Pénzes Tímea: Én, mint vetkőzőművész
Pénzes Tímea Én, mint vetkőzőművész (egy köteteim kapcsán) Levetkőzni és felöltözni. Vagy levetkőzni és meztelenül maradni. Ruha, maszk, díszek nélkül. Vagy soha le nem vetkőzni, beburkolva élni. Mit válasszak? Én vetkőzöm és öltözöm, folytonosan, gyakran, olykor-olykor. Ridegen és csábítón. Közömbösen és játszva. Szégyenlősen és fesztelenül. Magányosan és párban, csoportosan. Napnyugtakor, csillagok alatt, napkeltére várva, fűvel-fával. Tengerben, lépcsőházban, járgányban. Gyerekkel és felnőttel, nővel és férfival, sokféle fajúval, művel, állampolgárságúval. Otthon és másutt. Veled és másokkal. Papírlapon és élőben. Most és máskor. Hegyen és völgyben, barlang mélyén. Gyorsan és komótosan. Vetkőzöm és vetkőztetnek. Vetkőzöm és vetkőztetnek. Levetem a te díszeid is, megkereslek. Vetkőzünk és öltözünk. Vetkőzünk és meztelenül maradunk. És eljön az idő, amikor levetkőzve is biztonságban érezzük magunk. Lesd meg vetkőzésemet, vetkőzzünk együtt! A vetkőzés az életstílusom. Megmutatom szennyes alsóneműmet és igaz kincseimet. Levetem ruháimat. Díszeimet. Ékszereimet. Sminkemet. Maszkomat. Bőrömet. És levetem magam. A legközelebbi szakadékba. Levetkőzöm. A betűkön táncolva; verssorok közt. Levetkőztetem a szavakat, a szókapcsolatokat, jelentéseket és értelmezéseket dobok sarokba. Új köpenybe öltöztetem szavaimat. Ledobom fegyvereimet. Zenére és a csend hangjaira. Reszketve. Ösztönösen. Töprengve. Türelmetlenül. Fájdalmasan és borzongón. Kínálok és megtagadok. Bolond vagyok. Bohóckodom. Táncolok. Rádnevetek. Repülök. Tapogatózom rétegeim alatt újabb rétegek felé. Ledobok minden fölösleget. Felfedezek, lecsupaszítok. Fellélegzem. Lerázom árnyékaimat is. Csak álmaim maradnak.
