Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - KÖZELKÉP - Lukács László: A magyar néprajzi látásmód kérdéséhez

A magyar néprajzi látásmód kérdéséhez

dezkedésű, más-más nyelvű és kultúrájú, a legtöbb esetben a saját nemzetállamiságának kiépítésére törekvő ország területén élő magyarság számára mindmáig termékeny illúzió maradt. Ráadásul Magyarországnak, a magyar államnak a második világháború végétől 1990-ig nem volt, nem lehetett nemzetstratégiája. Az egész magyarság érdekeit szolgáló nemzetstratégia kidolgozása helyett hosszú időn keresztül egyfajta hamis kisebbrendűségi érzés kialakítása folyt, mely szerint a magyar kis nép, kis nyelv, gazdasági-társadalmi- kulturális szempontból a magyar nemzet elmaradott, történelme során örök vesztes, társtalan, sőt bűnös. Ezzel a hamis kisebbrendűségi érzéssel átitatott magyar nemzetet szinte természetes volt az örökös bűnhődés állapotában tartani. A kicsinységünket hangoztatok felé Csoóri Sándor 1996-ban így érvelt: „Kis nép? Igen, azzá váltunk. De a kis nép fogalma elsősorban mennyiségi fogalom. Hiányzik belőle a minőség dimenziója. Meg kell nézni a tudomány világát, a zenéét, a sportét, s láthatjuk, hogy még rossz korszakainkban is ott vagyunk a nagy népek között! A középkori Magyarország éppannyi szentet adott az egyetemes keresztény világnak, ahány Nobel-díjast a huszadik század emberiségének — kiválva ezzel közvetlen és távolabbi szomszédaink közül.” (1996,15—16.)

A magyart mintegy tizenötmillió ember beszéli, s ezzel a beszélők száma szerint a középmezőnyben foglal helyet a nyelvek sorában. Az ural-altáji nyelvcsalád finnugor ágában a legnagyobb számú beszélővel, s a legkorábbi írott nyelvemlékekkel (Tihanyi alapítólevél 1055, Halotti beszéd, Ómagyar Mária siralom) rendelkezik. A középkortól egészen az első világháború végéig a magyar nyelv jelentős hatást gyakorolt a szomszéd népek nyelvére. Schubert Gabriella (Ungarische Einflüsse in der Terminológie des öffentli- chen Lebens dér Nachbarsprachen című, figyelemre méltó) könyvének tanúsága szerint a magyar nyelvi hatások a társadalmi élet, a közigazgatás, ipar, kereskedelem területén voltak a legerősebbek. Ugyanakkor a magyar nyelvet is erős török, szláv, német hatás érte (Kakuk 1977; Kniezsa 1974; Mollay 1982; Horváth 1978).

Az 1980-as évek végétől sikerült elmélyíteni a magyar mozaiknemzet részei között a néprajzi együttműködést. A Magyar Néprajzi Társaság 1989 óta minden évben megrendezi az egyhetes néprajzi szemináriumot, amelyen a szomszédos országok magyar néprajzkutatói is részt vesznek. 1989-ben Szlovákiában, 1990-ben Erdélyben és a szerbiai Vajdaságban önálló magyar néprajzi társaság alakult, így a néprajzi szemináriumot 1995-ben Szlovákiában, 1996-ban Erdélyben, 1997-ben a Vajdaságban rendeztük, az ottani magyar néprajzi társaságok aktív közreműködésével. A határainkon túli magyar néprajzi kutatások eredményeinek publikálására a Györffy István Néprajzi Egyesület 1992-ben indította meg a Néprajzi Látóhatár című folyóiratot. Az Ethnographiában is rendszeresen megjelennek a szlovákiai és erdélyi magyar néprajzkutatók tanulmányai. Ugyanakkor a szlovákiai, erdélyi, vajdasági magyar néprajzi társaságok rendszeres vándorgyűléseikkel, évkönyveikkel, kiad