Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - KÖZELKÉP - Lukács László: A magyar néprajzi látásmód kérdéséhez
Lukács László mány eredményei iránt az 1970-es, 80-as évek néprajzi forradalma idején. A néprajzi forradalom — a magyar néprajzkutatók, tárgyalkotó népművészek, népzenészek, néptáncosok népdalénekesek, néprajzi fotósok, filmesek társadalmi mozgalma — az 1970-es években már nagykorúnak tűnő társadalmunkat arra figyelmeztette, hogy népi műveltségünk európai mércével mérve is jelentős értékeket hordoz. A magyar néprajz, mint nemzeti és európai tudomány, ezzel a küldetéstudattal ért el olyan eredményeket, hogy az 1980-as években már együtt emlegették a német nyelvterület és a skandináv országok igen fejlett néprajztudományával. Alapos terepmunka, múzeumi, levéltári és szakirodalmi kutatások eredményeként megszületett magyar és idegen nyelvű könyvek, tanulmányok sora hívta fel a figyelmet néprajztudományunk teljesítményeire. Évről évre gyarapodó múzeumi gyűjteményeink anyagából itthon és külföldön (Ausztriában, Németországban, Finnországban, Észtországban, Japánban) rendezett kiállítások, s a hozzájuk kapcsolódó katalógusok tanúskodnak néprajzi muzeológiánk fejlettségéről. Az egyéni és a csoportos gyűj- tőutak, a néprajzi gyűjtőpályázatok, valamint a honismereti táborok eredményeként évente sok ezer oldallal gyarapodtak néprajzi adattáraink. Múzeumaink, egyetemeink, kutatóintézeteink gyakran rendeztek hazai és nemzetközi konferenciákat, s az elhangzott előadásokat kötetekben jelentették meg. Mindehhez igen színvonalas tárgyalkotó népművészeti, népzenei és táncházmozgalom, néprajzi könyvkiadás, néprajzi film- és hanglemezgyártás kapcsolódott. Bizonyos kérdéseket, például az egy és oszthatatlan magyar nemzet létezésének hangsúlyozását, ezzel együtt az 1920-ban meghúzott határainkon kívül, a szomszéd országokban élő magyarok ügyét egyedül a néprajztudomány tartotta folyamatosan a felszínen. Három nagy vállalkozásunk: az ötkötetes Magyar néprajzi lexikon, a kilenc mappába rendezett Magyar néprajzi atlasz és a nyolckötetes Magyar néprajz kézikönyv az egész magyar nyelvterület népi műveltségét mutatta be. Bizonysága ez annak, hogy néprajztudományunk művelői nem veszítették el szakmai identitástudatukat, az egész magyar nyelvterület népi kultúrájában, s a szomszédos európai népekkel való sok évszázados kulturális kapcsolatokban, kölcsönhatásokban gondolkodtak, ma is ezt teszik. Munkánk nehézségét, az eredményekhez vezető út akadályait néhány egyszerű számadat, tény is bizonyítja. 1920 óta minden harmadik magyar Magyar- ország határain kívül, a szomszédos országokhoz került szülőföldjén, Nyugat-Európában vagy a tengerentúlon él. A magyar nép így egy olyan mozaiknemzet keretei között létezik, amelynek tagjai Magyarországon kívül a szomszédos Szlovákiában, Ukrajnában, Romániában, Szerbiában, Horvátországban, Szlovákiában és Ausztriában élnek. A mozaiknemzet azt jelenti, hogy a mozaik minden darabja önálló, különálló rész, de csak a többivel együtt teljes. A teljesség igénye nyolc különböző társadalmi-gazdasági-politikai beren
