Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - KÖZELKÉP - Lukács László: A magyar néprajzi látásmód kérdéséhez

LUKÁCS LÁSZLÓ

A magyar néprajzi látásmód kérdéséhez

Johann Gottfried Herder 1784 és 1791 között keletkezett Ideen zűr Philosophic der Geschichte der Menschheit című könyvében a magyarokról szólva felvetette nyelvük kihalásának lehetőségét: „Most szlávok, németek, románok és más népek közt az ország lakosainak kisebbik részét alkotják, és évszázadok múltján talán a nyelvüket is alig lehet majd megtalálni.”

Konrad Köstlin tübingeni, majd bécsi néprajzprofesszor szerint a századfordulókon megduplázódnak a válságérzések (1994 a, 407; 1994 b, 5). Azon a régi századfordulón II. József császár (1780—1790) összbirodalmi érdekeket szolgáló, központosító, németesítő törekvéseitől alig megszabadult magyar nemesség, értelmiség számára a herderi jóslat villámcsapásként hatott. Szerencsére nem csupán a komor jóslat, hanem a herderi népszellem (Volks- geist) gondolata is megérintette őket. A magyar nyelv megszűnésére vonatkozó jóslatra nemzeti irodalmunk kiemelkedő egyéniségei (Kölcsey Ferenc, Berzsenyi Dániel, Vörösmarty Mihály, Ady Endre, Illyés Gyula) reagáltak, ki félve tőle, ki elkerülhetőségében bizakodva. Utóbbiak a Herder által megfogalmazott népszellem gondolatára építettek, azokra a hatóerőkre, amelyek a nyelvben, a népdalokban, balladákban, mondákban, népszokásokban, jogszokásokban gyökereznek. A népszellem megnyilvánulási formái nem csupán népi, nemzeti sajátosságokat, hanem mindenekelőtt saját értékeket is igazoltak, amelyeknek ápolására, erősítésére, bemutatására alakult meg Pesten a Magyar Tudományos Akadémia (1825), épült fel a Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Múzeum.

A magyar néprajztudomány is ezen értékek összegyűjtésének, megőrzésének és bemutatásának szándékával született meg a nemzeti megújulásunk korában, a reformkorban (1825—1848). Az első jelentős magyar népköltési gyűjtemény Magyarországon (Erdélyi János: Népdalok és mondák I—III.) 1846-tól 1848-ig, Erdélyben (Kriza János: Vadrózsák) 1863-ban jelent meg. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztálya 1872-ben, a Magyar Néprajzi Társaság 1889-ben alakult, társasági folyóiratunk, az Ethnographia 1890 óta jelenik meg. Századunkban a magyar néprajztudomány intézményrendszere egyetemi tanszékekkel, akadémiai kutatóintézettel bővült, személyi állománya megerősödött, feladatköre a Magyar néprajzi lexikon, a Magyar néprajzi atlasz és a Magyar néprajz kézikönyv anyagának összegyűjtésével, megírásával, kiadásával jelentősen kibővült.

Különösen nagy társadalmi érdeklődés mutatkozott a magyar néprajztudo