Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - KÖZELKÉP - Gergely Jenő: Esterházy János kereszténysége és a keresztény szociális politika
Gergely Jenő elsősorban a nagytekintélyű és Prohászka eszmetársának számító kassai püspök, Fischer-Colbrie Ágoston pártfogása mellett. Ugyanekkor a keresztény kurzus Magyarországon a keresztényszocializmus az eszköz szintjére degradálódott, s maga Giesswein sem vállalt közösséget ezzel a rendszerrel. Az igazi zászlót a felvidéki keresztény szociális mozgalom vitte tovább. 1923-ban, röviddel Giesswein halála után a Kassai Keresztény Társadalmi Körben került sor az első Giesswein-emlékkonferenciára, amikor itthon, Magyar- országon igyekeztek minél csöndesebben eltemetni és emlékét feledni. Míg a magyar püspöki kar renegátként kezelte a liberális-demokrata-szociáldemok- rata baloldalra eljutó prelátust, addig Kassa püspöke, Fischer-Colbrie nagyra értékelte a keresztény szociális pap apostoli munkásságát. Az 1930-as évek elejének új társadalmi kihívásaira a katolicizmuson belül — a magyarság köréből — elsőként a felvidékiek reagáltak. A szociális lelkiismeret ébredésének ékes példái voltak az 1930-tól alakuló Prohászka Körök, amelyek a névadó püspök eszmei hagyatékának szociális elemeit tekintették aktuálisnak. A belga eredetű JOC szellemében pedig 1933-ban hozták létre a rozsnyói püspök védnökségével a Szlovenszkói Katolikus Ifjúsági Egyesületek szövetségét, az SZKIE-t, amelynek nyomdokain haladva a 30-as évek közepén nálunk is megindult a KALOT. A „Prohászkás” főiskolás leányok szociális munkáját Esterházy nővére, Lujza irányította. Az SZKIE és a Prohászka Körök munkájuk során eljutottak a baloldali indíttatású Sarló-mozgalom- mal való együttműködésig is, miközben Magyarországon a szociális katolicizmus sem a népiekkel, sem a szociáldemokratákkal nem tudott szót érteni. Mindezt el kellett mondani ahhoz, hogy objektíven lássuk Esterházy János helyét és szerepét a katolikus közéletben és a keresztény szociális mozgalomban. A felvidéki Országos Keresztényszocialista Pártban együtt élt a magyar, a szlovák és a német katolikusokból verbuválódott tagság, bár kétségtelen, a többséget a magyarok adták. De éppen a párt katolicitása biztosította a nem- zetekfelettiség és a nemzeti elkötelezettség kiegyenlítődésének lehetőségét. A párt 1932-ben tartott V. kongresszusán választották az akkor 31 éves Esterházy Jánost elnökké. Az időpont azért figyelemre méltó, mert az 1930-as évek elejétől, az 1931-ben kiadott Quadragesimo anno kezdetű szociális enciklika hatására indultak meg az említett új típusú, korszerű katolikus mozgalmak, amelyek Esterházy pártjának tömegbázisát képezték. Esterházy pártelnökké választásakor írt húsvéti cikkében kifejezésre juttatta mindenkori rendíthetetlen hűségét az egyház iránt és fiúi hódolatát annak főpásztoraival szemben. Politikai tárgyú írásainak szinte állandó része volt a keresztény hithez és a katolikus egyházhoz való ragaszkodás hangsúlyozása. Ezt nem úgy kell értelmeznünk, hogy ő a politikát egy-egy püspök talárja mögé bújva képzelte el, hanem a hívők nagykorúságával számot vető egyház erkölcsi támogatását maga mögött tudva. Az Országos Keresztényszocialista Párt programja és politikai ideológiája
