Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Pénzes Timea: Vágytöredékek

Pénzes Tímea

Vágy töredékek

Ezen az estén is megcsiklandozott a vágy. Emlékszel, amikor arra a felhőre léptem. A testek összegabalyodtak gondolatomban. Aztán meglökött valaki. Az ágy puha volt, nem törtem össze. Én nem török össze.

—á—

És száguldottam. Égő tájon keresztül. Ezt álmodom, ha szeretethiányom van. Ilyenkor csalni is akarok Meg akarom csalni magam. Mást már nem tudok. Mást már nem akarok. Önkínzó leszek, hátha sikerül.

—g—

A táj lángol, de a többi utas nem veszi észre. Lekötöm a figyelmüket, szórakoztatom őket. Ez az én veszélyem. Elég, ha én érzem. Csak rám leselkedik. Csak én leselkedem utána. Aztán a vízbe merülünk, párzó víziszörnyek közé. És folytatódik az utazás. Valaki rémülten kiált.

y

Ja, önfeledten kacagni, mintha élveznénk Néha belökném a szemgolyóm, kéjjel, érezném, ahogy koppan bennem, az ürességem Meztelenre vetkőznék magam előtt Rózsa szárával simogatnám magam. Tüskékkel. A fejét megenném

Lezser vagyok, nekem mindent szabad. Akár úszni a boldogságban. Persze úszósapkában és szemüvegben, ez kötelező.

—ö—

Egyszer egy jós ezt jósolta nekem hajnalban egy kiskocsmában: Játékra vagy kárhoztatva vagy szentesítve. Dracula leszármazottja vagy. Az ujjad köré csavarod az embereket Tökös vagy. Mered vállalni a természetességed. Hanyag és laza vagy, de homlokegyenesen mégy elveid után. Még engem is túl fogsz élni. Mikor már kihalt a világ, ott fogsz ülni egyedül a sivatagban, áztatod a tengerben a lábad, aztán megkéred istent, hogy küldjön már egy villámot beléd. Most bemutattam őt. Ő is azt képzelte, ismer.