Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Mács József: Öröködbe, Uram... (regényrészlet)
Mács József ról, miért nyitok be annyiszor hozzájuk? Azt gondolták, a cukorkás dobozba markolgatok bele, holott a lopás eszembe sem jutott. A Levente és a Szimfónia cigarettát meg-megnéztem, mert a nagyobb fiúk példáját követve mi is leventék voltunk, menetelés közben talán jobban is elfújtuk, mint ők, hogy A zászlója piros-fehér-zöld, A hazája a szép magyar föld... * * * A nagyobb szobánk nyújtotta látványt csak elfelejtettem aztán, bár a csömörét sokáig éreztem, de ahogy a felkapott Karády-nóta mondta: Minden elmúlik egyszer, Minden a végéhez ér! Segített a feledésben az újabb izgalom, amely lázba hozta a falum, hogy Észak-Erdély is visszatért az anyaországhoz! Bevonuló katonáink a Kárpátok bércére húzhatják fel a nemzetiszínű zászlót. Ezt a várt és beteljesedett eseményt tárgyalták az emberek boltban, kocsmában, istentisztelet után a templomkertben miközben folyt a katonaköteles férfiak bevonultatása, meg folyt a harci induló éneklése: Édes Erdély itt vagyunk, /Érted élünk és halunk, / Győz a szittya fergeteg, / A rohanó sereg... Az erdélyi magyarok mindenütt lelkesedéssel és hálaadó istentisztelettel fogadták honvédeinket, amikor azonban román községen haladtak keresztül, a lakosok csak a kapuk mögül leselkedtek, nem mertek kijönni az udvarukból, saját véreik holtra ijesztették őket. Balogtamásiból is járt egy katona Erdélyben, ott is lelte a halálát. Nem valamiféle román ellenállás következtében, mert olyan nem volt, véletlenül következett be a tragédia. Pihenés közben a vele szemben álló katona meghúzta a ravaszt, és a fegyver elsült. A szegény fiatalembert holtan hozták haza, és a falu temetőjében helyezték örök nyugalomra. A balogtamási katona halálából apám azt a tanulságot vonta le, hogy a fegyverrel óvatosan kell bánni, nem szabad játszani vele, mert ördög lakik a csövében, mint a megrontott lélekben. Azon is elgondolkozhatott volna, mi az oka annak, hogy a pálinkás emberei annyira megszaporodtak a kocsmában! Még Baktiról is eljárt hozzá egy ember, és amíg a pénzéből tartott, nem mozdult el a helyéről. Csak közönséges pálinkát ivott, szesz és víz keverékét. Zsuzsi mama is szorgalmas látogatója volt Rakottyásról, ő is elitta volna a Krisztus bocskorát is. Ha Babossal egy asztalhoz ültek, a lerészegedésig színesítették maguknak a jövőt, hogyan virrad fel majd a napjuk, hogyan mondanak örökre búcsút cseléd életüknek, az istálló kemény dikójának, hogyan költöznek be saját kis családi házukba? Mikor idáig jutottak a képzelgésükben, már dalikózni is kedvük volt, Zsuzsi mama kieresztette gyönyörűen zengő hangját, Babos meg dörmögött mellette, mint egy kétlábú nagybőgő: Hét csillagból áll a Göncöl szekere, Hét szeretőm volt énnékem egyszerre... Egy anyaországi ember is hetente megfordult a kocsmában. Lovas szekérről árulta a meszet, és hogy a kiabálásban ne rekedjen el, megivott néhány
