Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Mács József: Öröködbe, Uram... (regényrészlet)
Öröködbe, Uram... pohár bort, megetette, megitatta a lovait, maga is evett valamit, aztán ment tovább! Egyszer azonban alig tette ki a lábát, máris rohant vissza, mert elveszítette a pénzét. — Nézze, ha nálam hagyta volna, én visszaadnám, látom, szegény ember, nem tulajdonítanám el a pénzét! — mondta apám, s rögtön ki is faggatta, miben tartotta a pénzecskéjét. — Egy kék borítékban, abban volt kétszáz pengőm, az ingem alatt hordtam! — magyarázta az ember kétségbeesetten. Apámnak eszébe jutott, hogy nagyanyám felseperte a kocsmát, és ha itt csúszott ki a boríték az inge alól, akkor biztosan kivitte az udvarra a szeméttel. Behívta nagyanyámat, és megkérdezte: — Hová vitte a szemetet? — Ahová szoktam, a budi mögé! — mondta. — Akkor menjen oda ezzel a jó emberrel, és nézzék meg együtt, nem ke- rült-e a szemétbe egy kék boríték? Kimentek, és nemsokára visszajöttek, megtalálták a borítékot, a pénz érintetlenül benne volt. Nagy volt az ember öröme és hálálkodása, többször is megköszönte az apám segítségét, aki ugyanúgy figyelmeztette a felnőtt embert is, mint engem: — Máskor jobban vigyázzon a pénzére! * * * Herceg Géza nagyságos úrhoz is minden nyáron jöttek az alföldi summá- sok, akik nemcsak a kaszájukat és a szerszámos tarisznyájukat hozták magukkal az irdatlan messzeségből, hanem a gazdasszonyaikat is. Az egészben az volt a jó, hogy a konyhára valót a Hangya Szövetkezetből vásárolták, tetemesen megnövelve a csendes és álmos nyári forgalmat. Egy furcsa kalapot viselő bandagazda járt hozzánk a feleségével, és hitelben vásároltak mindent. Mikor végeztek az aratással és a csépléssel, leültek apámmal, elszámoltak, és fizettek. Nemcsak ők, a fiatal arató párok is eljártak a kocsmába, iszogattak, mulattak vasárnap, ha én is betévedtem olyankor, nem vettem le a szemem a kalapjukról, mert mintha le akart volna csúszni a fejükről. Hogy mégsem esett le, annak volt köszönhető, hogy gumival volt a fejükhöz rögzítve! Érdekes látnivaló volt, már csak azért is, mert nálunk másképp viselték a fejfedőt, dehogy adtak volna ki pénzt gumiért, mikor féloldalasan az egyik fülük megtartotta. Igaz, más helyeken meg is kérdezték a bátkaiakat, hogy csak egy fülük van-e? Ők persze nem jöttek zavarba, talpraesetten válaszoltak: — Igen, csak a szamaraknak van kettő! Az egy fülükkel való tréfálkozás nem bosszantotta őket annyira, mint az, hogy a főjegyzőjük még mindig Balogtamásiban lakott. Mert milyen falu az, amelyiknek más helyen lakik a legfőbb embere? Arra biztatták az elöljáróságot, építtessen jegyzői hivatalt és lakást! Ki is néztek egy belsőséget Bátka kö
