Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (2.) (esszénovella)

Duba Gyula fordot, Wellingtont sőt Eszterházyt és Kossuthot is! A bevándorlók, talán em­lékként, ám bizonyára a hasonló környezet felépítésének a szándékával, ma­gukkal hozták nagyvárosaik és történelmi alakjaik nevét. Európaias városmagot is kiépítettek még a múlt században vagy a századelőn, gyakorlati igényekkel, ám alkalomszerűen, eklektikus stílusban. A huszadik századi fejlő­dés azonban megtagadta Európát és más irányt szabott. Hátat fordított az óvi­lági városeszményeknek és polgári életformának és a saját lehetőségeit követte, engedelmeskedve a nagy térségek kihívásának és bizonyos értelem­ben a vadon szavának. Európa városai a magasba törnek, és helyszűkében fel, az ég felé nyúlnak, emelkedésükben a szükségen túl valamiféle szimbolika is lehet!, addig Ontario tartomány, s bizonyára az egész ország települései, széle­sedve növekesznek, horizontálisan terjeszkednek. A már említett déli határ menti civilizációs sávban, az Egyesült Államok szomszédságában, s mintegy annak mintájára, jószerével „földszintes városok” épülnek. Talán nem pontos elnevezés, ám annál jellemzőbb! Kitchener város tagolt részei-negyedei olyan területet foglalnak el, hogy milliós európai város is elférne a helyén. Lakóinak a száma kb. l60 000. Szét­folyik a lapályon és alacsony dombokon, mint valami mohó civilizációs ára­dás. Már a repülőtérről jövet láttuk, hogy az autópálya mentén kisebb települések, elszórt épületek, víztornyok és viaduktok, raktárak és benzinku­tak váltakoznak sűrűn a mezőséggel, horhosokkal, elvadult árkokkal és er­dőkkel. A civilizáció beépül az őstermészetbe, az emberi település a vadonba. Az ember győzött, de a vadon sem adta meg magát. Az általános benyomás­ból, amelyet az autó ablakából nyerünk, közelről sem a civilizációs összkép az uralkodó látvány, hanem a természeti jelenség, a rend és tudatosság mel­lett az elemi és ősi káosz képe. A földszintes városok esetében, bár sok ház egyemeletes, mások valóban földszintesek, így az összkép az alacsonyság, a földközelség képét tükrözi, tehát Kitchener Waterloo és Cambridge esetében hasonló élményt nyújt a látvány. A beépített területek aránya talán sűrűbb, ám az utcák, épületcsoportok és települések nem fedik el a minduntalan ma­gát mutató természetet. A Vadont. (A vadon gyakori emlegetése, mint látni fogjuk, indokolt, bár nem szó szerinti őserdőt, dzsungelt jelent!) Míg az euró­pai lakótelepek gigászi háztömbökből (panel- és betonépületekből) állnak, a kanadai települési filozófia a már ismertetett családi házak tízezreivel tölti meg a széles térségeket. Tehát a teret, mely betölthetetlennek tűnik fel, gya­korlatilag végtelennek. Különösen éjszaka hangsúlyozódik ki sajátosan a földszintes városok rajzo­lata. Az európai nagyvárosok lámpatömegei a magasból, repülőtérről nézve hatalmas fényes mezőket mutatnak, melyeket egyenes vonalakkal felparcel­láznak a sugárutak és széles utcák fénysávjai. Amikor az est leszálltával ki­gyulladnak a földszintes városok fényei, jóval szerényebbnek tűnnek fel. Ám ez csak látszat. Éppen a magasból látjuk, milyen óriási területeket borítanak fénybe, nagy fényövezeteket, bevásárlóközpontok, benzinkutak és szolgáltató

Next

/
Thumbnails
Contents