Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Andrej Chudoba: Az öreg hölgy titka (elbeszélés)

Andrej Chudoba

A főápolónő békéltetőén nyújtotta feléje a kezét.

— Csak nyugodtan, nyugodtan, mindent megbeszélünk. Danka kisasszony még nagyon fiatal és tapasztalatlan, tehát sokkos állapotba került, amikor látta önt a szőnyegen feküdni... hogy is mondjam... Éva-kosztümben.

— Sokkos állapotba került? Én inkább úgy láttam, már elnézést a kifejezésért, hogy összepisilte magát. Egyik londoni barátnőmet juttatta eszembe, aki a lóversenyeken mindig bepisilt. Tudja, a lópaták dobogása, az izgalom...

Csengett a telefon. A főápolónő csak annyit mondott: — Kérem, s letette a telefonkagylót.

— Nem tudom, nem tévedek-e, Matild asszony, de úgy gondolom, hogy túlságosan merész dolog márciusban, nyolcfokos levegőben nyitott ablaknál napozni. Úgy gondolom, hogy az ön korában...

— Mi az, hogy az én koromban? Én nem ismerek semmiféle „az én koromban” megkülönböztetést, nagyon üdének érzem magam. Franciaországban minden karácsonykor megfürödtem a tengerben, s nagyon egészséges voltam.

— Hogyhogy Franciaországban? Az imént ön Angliát említette... Vagy tévedek?

— Nem, nem téved, kedvesem. Én először Angliában voltam. Ez kilenc- százkilencben vagy kilencszáztízben volt... Már nem emlékszem pontosan, de tudom, hogy még tizennyolc éves sem voltam.

— S hazulról olyan könnyen elengedték önt a nagyvilágba?

Az öreg hölgy pózolva végigmérte a főápolónőt:

— Elengedtek-e? Akkor már senkim sem volt. Az apám kertész volt egy parkban, tüdőbajban halt meg, s követte őt két bátyám is. Közben meghalt a mamám is, aki varrónő volt... Tehát magamra maradtam, ezért senki sem tiltotta meg, hogy akár Tramtáriába is elmenjek. Mit tehettem? Elmentem a hölgyekhez, akik tartoztak anyámnak a ruhavarrásért, hogy megkérjem az adósságukat, s máris világgá mentem. Ez nagy merészség volt, ugye, kedvesem?

— Igen, ezt elismerem. De miért ment éppen Angliába?

— Tudom is én. Mit tudhat egy nő, amikor tizennyolc éves. Előtte van a nagy vágyálma, s az én vágyálmom — éppen Anglia volt.

— És ott mivel foglalkozott?

— Kezdetben semmivel sem. Munkát kerestem. Az első alamizsnát egy, a külföldiek részére létesített vendéglőben kaptam. Tányérokat mosogattam. Aztán úgy-ahogy megtanultam angolul, és mint nevelőnő egy köztiszteletben álló professzor családjába kerültem.

Egy pillanatra elhallgatott, hörpintett egyet, s elgondolkodva az ujjait mor- zsolgatta.

— Négy esztendőt bírtam ki Angliában, de aztán meguntam az ottani éghajlatot. Tudja, azt a nyirkosságot, esőt, az örökös ködöt. Sokkal kellemesebben éreztem magam Skóciában. Odajártam a professzor családjával nyaralni.