Irodalmi Szemle, 1999
1999/5-6 - Aich Péter: Rómeó úr és Júlia (elbeszélés)
Aich Péter még meghallaná és kijönne. Nem akarta, hogy sírni lássa. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, amikor otthon telesírta a párnáját és nem maradt már könnye. Nem szabad Rómeó úrral találkoznom, ezt nem bírom, nyöszörögte. Aztán eszébe jutott, hogy annak idején Rómeó úr mondta: Ezt nem szabad És újra elsírta magát. Rögeszmésen próbálkozott, mégsem sikerült. Rómeó urat nem tudta kiverni a fejéből. Szívéből száműzni még kevésbé. Szinte bárkivel lefeküdt, abban a reményben, hogy egyszer majd csak jó lesz, egyszer majd csak beleszeret valakibe, de egyikkel sem bírta két hétnél tovább. Odadobta testét egy látomásért, pedig lelke mélyén tudta, az álomnak Rómeó úr a neve. Magas árat kért, de csak fájdalmat kapott. Bár a vágyat ismerte, a kéj nem lett sajátja. Szótlanul tűrte, hogy ráfeküdjenek, és próbálta elképzelni, Rómeó úr van ott, de sohasem sikerült. Nem vagyok jó, kesergett magában. Szeretek és mégsem szeretek. Hű vagyok, és mégis hűtelen. Tiszta és tisztátalan egyszerre, jaj. A napok sebesen múltak és Rómeó úrra már nem jutott idő. Amióta úgy kiborult, nem ment el hozzá. Rómeó úr még időnként fölhívta, de mivel Júlia mindig nagyon el volt foglalva, abban maradtak, majd jelentkezik, amint lesz egy kis szabad ideje. Mikor is? Önmagát hajszolta, csakhogy kitérjen gondolatai elől. Ugyanakkor úgy őrizte szíve mélyén Rómeó urat, mint egy ereklyét. Tulajdonképpen nem is menekülni próbált. Félt. Önmagától. Érzelmeitől. Rómeó úr azt mondta: Nem szabad. De miért? Már nem gyerek. Egész életét meghatározta. Ott volt minden lépésében. Ő volt a mérce. Akkor is, amikor nem közvetlenül gondolt rá. Ha elcsüggedt, megszólalt benne Rómeó úr. Meg tudod oldani. Néha nehéz és nem sikerül mindjárt, de képes vagy rá megcsinálni. Egészen biztosan. Egy-két lépést hátra és mélyen lélegezni. Ez mindig erőt adott. Túltett a nehézségeken. Csak ezt az egyet nem tudta megoldani. Nem kell elsietni. Majd találsz egy hozzád illő társat. Megtaláltam. Megtaláltam! Nem tudok szabadulni. Mint egy rögeszmétől. Miért hagytál el, Rómeó? Nem hagytalak el. Rád gondolok. Mindig rád gondolok. Aggódok miattad. Az élet bonyolult, az utak kiszámíthatatlanok. Könnyen eltéved az ember. Nem is tudom, eltévedtem-e. Mindig téged követtelek. Akár egy elérhetetlen csillagot. Eltévedhet-e, akit egy csillag vezérel? Álmainkban mindig boldogok vagyunk, Júlia. Ó, nem. Az álmok ijesztőek. Oly távoliak. Megálmodtam a nagy szerelmet és mindig mások testesültek meg benne. A sátán incselkedett velem. Az igaz szerelemhez kálvária vezet, Júlia. Nehéz az én keresztem. De valahányszor fölmutattam, a sátán menekült. Édes teher. Segített a megpróbáltatásokban. Senki nem tudott bántani, mert megvédtél. Bármit mondanak a gonoszok, nem igaz Bár csak repülni tudnék! Tudsz repülni. Szíved a magasba szárnyal. Hát nem látod, mint zsugorodik a világ? De a csillag még oly messze, Rómeó! Engedj magadhoz Hiszen kiálltam a próbát. Nem képzelődés volt. Nem szalmaláng. Nem is tévesztettem össze mással. Ki tudja, mikor vagyunk igazán elégedettek. Legföljebb észrevesszük, hogy szívünk egyenletesen ver. De mitől ver olyan egyenletesen? Nem is tudom, egyenletesen ver-e.
