Irodalmi Szemle, 1999

1999/5-6 - Gergely József: Utak (vers)

Gergely József

a magam keresztjével,

a mindenség keresztjével,

rég meghalt anyám Veronika-kendőjével.

És elzúgok a halál-mezők felett,

a vigasztalan csillagok alatt,

a lázakból,

a magányból,

a kétségekből,

a hajnalokból,

a lángokból,

a gyönyörű tengerekből,

a pokol minden füstjéből,

a percekből,

az Igékből,

a csapásokból,

az álmokból,

a csodákból,

a mítoszokból,

az olthatatlan szerelmekből,

az örök harcból

felépítem a mindenség katedrálisát, a végtelen sugárzás katedrálisát,

Isten katedrálisát.