Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Mács József: Öröködbe, Uram... (regényrészlet)
Öröködbe, Uram... — Füstös seggű gyermekeim, miért akartok hazamenni? — Mert már régen elmúlt éjfél! — mondta a prímás. — Azt hiszik otthon, hogy elvesztünk. — Rossz pénz nem vesz el, ti meg mindnyájan rosszak vagytok — hadarta hadonászva a barcigazi juhász. — Akkor akarnátok itthagyni, amikor nekem a legjobb kedvem van? Hát emberek vagytok ti, van bennetek szív? — Nemcsak szívünk van, juhász úr, hanem családunk is! — mondta megint a prímás. — Elmegyünk, elég volt! — Ejnye az apád istenit, hiába beszélek nektek? No, majd én megmutatom, hogy nem mentek sehová. Itt maradtok, muzsikáltok, fülembe húzzátok a nótát! — ordította, és felpofozta a cigányokat. Tenyere nagyot csattant az arcukon. A cigányok úgy berezeltek, hogy mukkanni sem mertek, rémült tekintettel muzsikáltak tovább, míg a hajnal véget nem vetett a juhász mutatásának. Apám nem mert közbelépni, a civakodásukba beleavatkozni, tartott a juhászoktól, akik talán még a templomba is a pásztorbotjukkal jártak. Mint ahogy a kakastollas csendőrök is a görbe kardjukkal! Ők persze jól ismerték már a pusztai juhászok vakmerőségét, s mikor valamelyik bacsótól hízónak valót vettek, elhatározták, hogy megtréfálják. Rábeszélték, igyanak áldomást a Hangya kocsmájában, hogy nekik is hajnali pirkadásba nyúljon a jókedvük S mikor tetőfokára hágott a hangulatuk, az egyik csendőr felkapta a juhász nagy, göcsörtös botját, és olyat ütött vele az asztalra, hogy a műanyag terítő azon nyomban széthasadt, az épségben maradt poharak meg táncoltak az ijedtségtől. S tette mindezt azért, hogy az erejéről híres bacsót kihozza a sodrából! Őt azonban nem tudta megvadítani a hetvenkedő csendőr, szokatlanul nyugodt maradt. — Őrmester úr, mulassunk szépen, ahogy Mács úrnak tetszik — mondta bortól elnehezülő fejjel. A csendőrnek azonban nem használt a szép szó, társai biztatására tovább hetvenkedett, de amikor látták, hogy a juhász nem fél, visszaültek a helyükre, s szépen mulattak. Az igazsághoz tartozik, hogy ha nem kakastollasok kötekedtek volna a juhásszal, egytől egyig kidobálta volna őket az udvarra, velük azonban nem mert ujjat húzni. * * * A gyümölcsérlelő meleg szeptemberi napok eseményei közé tartozott az is, hogy míg a csendőrök a barcigazi juhásszal kötekedtek a kocsmában, Hitler mások megkérdezése nélkül lerohanta Lengyelországot, a magyarok legmegbízhatóbb barátját apám szerint. Falum mindentudói a második világháború kitörésének kezdetét látták a vakmerő lépésben. Ezt állították a lengyelek is, akik hozzánk menekültek a kegyetlen támadók elől, átmeneti időre a falumba is. Az emberek nagy szeretettel fogadták őket, megosztották velük ételüket, italukat, s ha nem is tudtak beszélni egymással, olvastak végtelenül
