Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Csordás János: A szekrény (novella)
Csordás János Marty a feleségére pillantott, majd kitárta a szekrény ajtaját. Cora elsápadt, meg kellett támaszkodnia. Vastag hullámban tört elő a bűz, szétterjedt az egész helyiségben, behatolt a zugokba is. Martyt rögtön a hányinger környékezte. Nem hátrált meg, ezúttal nem hátrálhatott meg. El kell viselnie ezt az undorító szagot. Felkattintotta az elemlámpát, bevilágított a szekrény mélyére. A bűzhullám fojtogatta, zilálva lélegzett. Feltűnt neki, mennyire mély a szekrény belseje. A polcok és az egyéb kiegészítők hiányoztak. Elemlámpájával vizsgálódva végigpásztázta az alsó részt. Az egyik sarokban apró tárgyat fedezett fel. — Marty! Csukd be azt a szekrényt! — hallotta Cora elcsukló hangját. Idegennek és távolinak hatott a felesége hangja. — Ha szeretsz engem és fontos vagyok a számodra, akkor csukd be! Kérve kérlek! — könyörgött Cora. A rémület megbénította, érezte, rossz vége lesz az egésznek... Marty oda se figyelt. Az orra elé szorította a zsebkendőjét, s bemászott a szekrénybe. Az az apró valami felkeltette az érdeklődését, ugyanis feltűnően hasonlított egy csontdarabra. Észre sem vette, hogy közben Cora elájul. Már nem igazán törődött a feleségével, lekötötte őt a felfedezés öröme... Végre megfejtheti a szekrény titkát! Szaporán lélegzett, kerülgette a rosszullét. A szekrény alja furcsamód síkosnak bizonyult, megcsúszott, ügyelnie kellett az egyensúlyára. Leguggolt. Sejtette, hogy nem sokáig bírja itt bent, hamarosan ki kell mennie tiszta levegőt szívni. Az a valami valóban csont volt, s egy bőrlebegy is hevert mellette. Kutatott tovább, minden tenyérnyi helyet tüzetesen át akart vizsgálni. Megrökönyödésére az elemlámpa fényében egy hüvelykujjra akadt... Szemügyre vette közelebbről: esküdni mert volna, hogy Ashton-Hall ujja az! Belehasított a felismerés: az újságcikk állításai ezek szerint igazak! Maga előtt látta a megsárgult papírlapot, rajta a nagybetűs címet: Vajon megölte-e Lana de Winters a szeretőjét? Ha igen, hova rejtette? Marty most már úgy vélte, Lana de Winters igenis megölte a szeretőjét, feldarabolta és ebben a szekrényben rejtette el, míg el nem ásta valahol. A holttest nem került elő! Valószínűleg azóta bűzlik a szekrény belseje... vagy még régebbtől! És Cora de Winters, az ő bájos felesége is elkövette ugyanazt, amit az anyja, hogy bosszút álljon! Mi mást tehetett, amikor megszólalt a bejárati csengő, minthogy betuszkolja Ashton-Hallt a légmentesen záródó ruhásszekrénybe. S a szerencsétlen ott fulladt meg abban a bűzben! Utána már csak el kellett tüntetni a régi, bevált módszer szerint. Lehetséges, hogy az anyja segédkezett... Lehetséges, hogy mindezt előre kitervelték! Itt a bizonyíték: az eltűnt személy hüvelykujja! Felkavarodott a gyomra, érezte, hányni fog. Öklendezett, köhögött, légszomjjal küszködött. Kénytelen volt négykézlábra ereszkedni. Az elemlámpát kiejtette a kezéből, zsebkendőjét a szájába gyömöszölte. Ekkor hallotta meg azt a cuppogó hangot... Körülfogta őt, a hatalmába kerítette. Idegesen hadonászott, kereste a hangforrást. Annyit még észlelt, hogy rácsukódik a szék-
