Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Csordás János: A szekrény (novella)
A szekrény geztével elmesélte az élményeit, beszámolt a legérdekesebb tapasztalatairól, megosztotta Corával az örömeit. Felfedezését azonban elhallgatta. Az éjszaka első felét szeretkezéssel töltötték, beleélték magukat a pillanatok gyönyöreibe, fürdőztek a boldogságban, feledve a napi eseményeket. Szorosan egymáshoz bújva aludtak el, könnyűvé váltak, lebegtek álmukban. Reggel Cora odasimult Martyhoz, befészkelve magát a hajlataiba. — Látod, Marty, tudsz te igazi férfi is lenni — jegyezte meg huncut mosollyal a szája szögletében. Marty gondolatai ekkor már térben és időben messzire elkalandoztak. Fürkésző tekintete a régi ruhásszekrényre meredt, nézte ezt a különös bútordarabot, s nem hitte el, hogy húsz évvel korábban Lana de Winters elkövette azt a szörnyűséget. Elhatározta, nyomozni fog a saját felelősségére, felderíti ezt a furcsa históriát, legyen bármi is a következménye! Ma vasárnap, hétfőig még várhat vele. Ám este Cora váratlanul elébevágott az eseményeknek. III — El kell mondanom neked valamit, Marty — szólt csendesen. — Sokat töprengtem azon, hogyan is kezdjem el. Úgy gondolom, legegyszerűbb a lényegre térni. Hallgass végig és gondolkodj! Gyere, üljünk le... Nos, pár nappal ezelőtt eltűnt Ashton-Hall... Martyt mellbe vágta a hír főnöke eltűnéséről. Nem tetszett neki ez a fordulat, valahogy nagyon is beleillett egy felvázolt rémségbe... Hőhullám öntötte el a testét, izzadt a tenyere. Olyasmi történt, ami elborzasztotta, a mozaikokból kezdett összeállni egy szörnyű kép... Hallgatta tovább Corát. — Egy jótékonysági rendezvényen, akaratom ellenére ismerkedtem meg vele... A rokonaim rákényszerítettek. Azon az estélyen történt, amelyen te megláttál és belém szerettél. A sors iróniája volt ez... Ashton-Hall ettől fogva munkahelyi kellemetlenségeket okozott neked, azért, mert hozzád mentem feleségül, nem pedig őhozzá. Ezzel a ténnyel nemigen békéit meg... Az előző héten, míg te a fővárosban tartózkodtál, nálunk járt. Tekintettel arra, hogy immáron a főnököd, bebocsátottam. Erőszakoskodott velem, letepert, s berángatott a hálószobába... Szerencsére épp jókor szólalt meg a bejárati csengő... Az anyám jött látogatóba. Nem maradt más megoldás... Marty agyában egyszeriben összeállt a teljes kép. Vigyorgott, akár egy eszelős, elragadta a képzelete. Ahelyett, hogy gondolkodott volna, azonnal akcióba lépett. Felpattant a székről, kihúzgálta a fiókokat, szétdobálta a keze ügyébe kerülő tárgyakat, az elemlámpát kereste. Cora ijedten ugrott talpra. — Mi ütött beléd? Marty félretolta őt, s berohant a hálószobába. Megállt a ruhásszekrény előtt, teleszívta a tüdejét levegővel. — Marty, ne! — sikoltotta Cora. — Ne nyisd ki! Megígérted, hogy te nem nyitod ki! Könyörgöm, hallgass végig!
