Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Csordás János: A szekrény (novella)
Csordás János A hatodik napon bukkant rá a fotóra és az egész oldalas újságcikkre. Kifutott a vér az arcából, annyira megdöbbent. Óvatosan kitépte az újságnak azt az oldalát, s összehajtogatva elsüllyesztette a zsebében. Ez a csínytevés kifejezetten boldogította. Alig várta, hogy visszatérjen szállodai szobájába. Vacsorázni is elfelejtett, egyre inkább úrrá lett rajta az izgatottság. A megsárgult papírt kiterítette az asztalon, elsimította a gyűrődéseket, s hosszan nézte a fotót. Régebbi fénykép volt, nem egy időben készült a szöveggel. Maga az újságcikk is mintegy húsz évvel korábban íródott, s egy megoldatlan rendőrségi ügynek a kivonatát tartalmazta. Marty számára mégis a szenzáció erejével friss hírként robbant. Hihetetlennek tartotta az újságban olvasottakat, nem emlékezett vissza semmi olyanra, ami esetleg közelebb hozta volna ehhez az esethez. Bosszantotta a felfedezés, ugyanis azon a fényképen egy Lana de Winters nevű nagyvilági hölgy mosolygott. S ez a nagyvilági hölgy nem volt más, mint Cora anyja. A hátralevő négy nap kínszenvedést okozott, kiesett a szerepéből. Nem sikerült összpontosítania a konferencián zajló eseményekre, tudósításai lapossá váltak, a történések kevésbé érdekelték; Lana de Winters múltja és az újságcikk tartalma kötötte le a figyelmét. Szeretett volna közelebbi adatokat szerezni, ennek érdekében kihasználta maradék idejét, kamatoztatta nyomozóriporteri képességeit. A megsárgult újságcikken kívül mégsem talált egyéb használható hírt, holott a korabeli lapok bűnügyi rovatait is átfutotta. Egy régiségkereskedésben viszont lecsapott egy antik bútorokat bemutató, vaskos katalógusra. Megvásárolta, hátha lesz benne pár sor egy otromba ruhásszekrényről... Hiába tanulmányozta át, nem lelte meg a keresett darabot. A legismertebb tizennyolcadik századi mesterek, mint Hepplewhite, Lock, May- hew, Sheraton és a többiek nem efféle ruhásszekrényt készítettek. A vonaton hazafelé utazva fontolóra vett néhány lehetséges megoldást, ám egyiket sem tartotta valószínűnek. Azt, amelyet az újságcikk sugallt, a maga hátborzongató valóságában teljesen elképzelhetetlennek minősítette. Kiszállás előtt még egyszer mindent átgondolt, felkészült a feleségével való találkozásra. Cora már várta. Egész lénye sugárzott a boldogságtól, a férje nyakába borult, csókolgatta, simogatta, nem fért a bőrébe. Martyt meglepte a szívélyes fogadtatás, korántsem erre számított, inkább az ellenkezőjét várta. Kicsit ösz- szezavarodott. — Örülök, hogy hazajöttél, Marty — mondta Cora. — Nagyon hiányoztál. Mesélj, mi történt a konferencián... persze azonkívül, amit megírtál. A tudósításaidat elolvastam... remekművek! Bár a vége felé elhalványultak, érződött, hogy unod az egészet... Készítettem neked vaníliás pudingot, remélem, ízleni fog! Marty majdnem elfeledkezett az ajándékról. Túltette magát a rémképein és a látomásain, visszabújt a szolgálati útjáról hazatérő férj bőrébe. A vacsora vé
