Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Csordás János: A szekrény (novella)
A szekrény vei, hisz megérdemli, nem akármilyen asszony... Ashton-Hall meg menjen a pokolba! II Marty és Cora házasságuk talán legharmonikusabb időszakát élte, mikor a lapnak haladéktalanul szüksége volt egy tudósítóra, ki naprakész információkat küld a fővárosban zajló állatvédők nemzetközi konferenciájáról. E téma aktuálisnak mutatkozott, csillapíthatták olvasóik híréhességét. Marty éppen akkor fejezte be oknyomozó riportsorozatát a környék közkedvelt halastavának szennyezettsége ügyében, s mivel még nem kezdett új témába, reá esett a választás, őt küldték a fővárosba. Hideg zuhanyként érte a megbízatás, sejtette, hogy a háttérben Ashton-Hall mesterkedése rejtőzik. Valami miatt tíz napra el akarja távolítani a városból... Ennek ellenére képtelen volt nemet mondani. Amennyiben nemet mond, más is akadt volna kollégái közül, ki szívesen elvállalja ezt a munkát. Ezért inkább rögtön elvállalta. Később belátta, hogy hibát követett el, amiért nem beszélte meg a dolgot Corával. Aznap este fölöttébb nehezére esett elújságolnia otthonában a hírt. Csűrte- csavarta a szavakat, míg kibökte a lényeget. Amint kimondta, szinte megdermedt körülötte a levegő. A nyomasztó légkör félelmetesen hatott, Cora nem szólalt meg. Marty próbálta elmagyarázni, miért pont őrá esett a választás, miért kell neki mennie. Szavai üresen, kevés meggyőző erővel vesztek el a csendben. Cora sokáig hallgatta Martyt, hagyta, hadd beszélje ki magát. Tekintete mindvégig rezzenéstelen maradt, türtőztette magát. Majd nyelvével megnedvesítette rúzstalan ajkát, s halkan ennyit mondott: — Menj, Marty, ha neked fontosabb Ashton-Hall és az állatvédők tanácskozása... Másnap Marty elbúcsúzott Corától, vonatra szállt, s elnézte, milyen gyorsan változik körülötte a táj. Nyugtalan volt, nyomasztotta a bűntudat. A konferencián zajló események nem nagyon érdekelték, mindazonáltal tisztességesen végezte a feladatát. Rendszeresen leadta telefonjelentéseit, lediktálta a tényállást szűkszavú kommentárjával együtt, interjút készített Sir Thomas Bayley MacCormickkal és az ismertebb állatvédőkkel, beszámolt az érdekesebb eseményekről. Mindenütt megjelent, ahol történt valami figyelemre méltó. Az első napon kisebbfajta incidens érte: felszólították, hagyja el az előadótermet, mert észrevették, eredeti krokodilbőr cipőt visel... Marty ezt a munkát nem igazán élvezte, kívül esett az ő területén, unalmasnak és egysíkúnak tartotta, hiányzott belőle a felfedezés öröme, mindamellett őrült, hogy megszabadult Ashton-Halltól. Vonzották a könyvtárak archívumai, ahová, ha tehette, szabadidejében sorra eljárt. Régi újságokat tanulmányozott, előszeretettel emelte le a polcokról a beporosodott, nehéz kö- tegeket, fékezhetetlenül jegyzetelt. Sokszor nem észlelte az órák múlását, az alkalmazottaknak kellett őt minduntalan figyelmeztetniük a nyitvatartási idő leteltére.
