Irodalmi Szemle, 1999

1999/3-4 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (esszénovella)

Joyce-szal Ontario tartományban

gondolkoztat el! Úgy érzem, Közép-Európa és Európa üzen általuk! Ahogy az apró konyhakertek és szomorú eperfák által is. A távoli szülőföld utáni, talán nem is tudatos vágyódást érzem bennük, a gyerekkori természetre és létformára való emlékezés bánatos és öntudatlan megnyilvánulását Mint később látni fogjuk, a nyilvános ünnepek és népi szokások köréből is beszámolhatunk hasonló érzelmi jelenségekről Amiből az következik, hogy a Misty Street és Misty Crescent, valamint a többi kitcheneri utcák során látnivalóan és érezhetően ott lengenek a vén Európa kósza árnyai, közép-európai régiónk létjegyei, mintegy nosztalgikusan felidézve a lelkekben tovább élő szülőföld emlékét és hangulatát

A misty szó homályosat, sejtelmeset, ködöset jelent. Akár a Niagara vízfelhőinek finom köde, mondja Maja, rejtélyes és átláthatatlan, titokzatos homályba burkolja a dolgokat, némileg szimbolikus és érezhetően metaforaértékű, akár a ködös Albion. A Misty Street most késői verőfényben fürdik és minden szeglete tisztán ragyog. De könnyű elképzelni ködösnek, ridegen homályosnak és beláthatatlannak, a Grand River felől nedves párák úsznak felé és fagyos szél kergeti a ködfoszlányokat. Ilyen gondolatokra a zúgó idő átszá- guld a táj felett, és az utcákon észrevétlenül bár, ott kucorog a történelem, lapul a félmúlt, megsejtetve a vágyakat és életerőket, amelyek éppen itt hozták össze az embereket, hogy létrehozzák az utcákat, építsék a várost, hogy gépeiket és akaratukat szembefordítsák a vadonnal, és egyre több földet és teret ragadjanak el tőle.

Valóság nincs vagy annyira bizonytalan, hogy író ne foglalkozzon vele, mondják posztmodern próféták; dehát gondolkodásra késztet, állítom. A Misty Street valóságának fényében Robika egyénisége is értelmet nyer. Körvonalai kirajzolódnak, lényege már-már megfogható. Más is lehetne, mint ami! Hiszen itt született bár, ám a jelek szerint érzéki hajszálerei, a lelki gyökerei Pozso- nyig, a Garammentéig nyúlnak, Közép-Európába kapaszkodnak a múltból, szívják az életnedveket. Aztán a gének, az öröklődés titkai, rejtelmesebbek, mint a Misty Street ködei, de így is sokat tudunk róluk ahhoz, hogy úgy véljük, egyre többet sejtünk az emberi lélek titkaiból. A történet pedig ott folytatódik, ahogy minden utcát bejárva és a Misty Crescent-on — mindkettő van, a Misty Street egyenes széles utca, a Misty Crescent nagy ívben aláereszkedő szűkebb mellékutca — hazafelé tartva, kétmaréknyi makkot, egy vöd- röcskényi sima követ és tucatnyi sárga pitypangvirágot gyűjtve össze, az öreg postaládákhoz érünk. Ez már a Brandy Crescent kezdete. Egy ugrásnyira vár a ház, s Maja — ebéddel. Ám elébb a postaládák! Néhány hete vadonatúj ládákat helyeztek el a régiek mellett, zöld fal ajtócskákkal, háromméternyi szekrényfal, minden ház számára egy ládikó. Egyelőre a viharvert öreg szekrényfal is itt maradt. Ajtai tárva-nyitva, a rekeszek üresek, unokánk két szekrénykét foglalt le közülük, egyet a legalsó sorban a sarokban, a másikat egy sorral feljebb. Ide rejti a kincseit. Nagyon alkalmas raktár. Azt még nem fogja fel, hogy az igazi értékeket jobban kell védeni, de hát az ő drágaságai a nyitott ajtók ellenére sem kellenek senkinek. Gondosan elrakja a köveket,