Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (esszénovella)
Joyce-szal Ontario tartományban Úgy vélem, ez viszont kegyes csalás, felemelő, a sas az erő, a magasság és szabadság jelképe. Bár tudom, hogy kányák, legyenek inkább sasok! Kicsi Robi beárnyékolja szemét a tenyerével, úgy nézi őket, a tűző nap és a ragyogó kék ég elkápráztatja az embert. A másik folyót elfelejtette, halkan dünnyögi magában. — Sasok... sasok a magasban... MISTY STREET A Street elején a sarkon balra lakik a rendőr, van egy mulatságos tacskója és egy még bohócabb, állandóan ugráló nyula. Rendszerint mindkettő az udvaron látható. Napi sétáink első megállója a rendőr kerítése mellett van. Unokánk a drótkerítésen át fűvel eteti a nyulat. Néha a kutyát is megkínálja. Ám egyik se lelkesedik a felkínált fűért, alkalmilag letépve az út mellől, de ez kicsi Robit nem zavarja! Jóindulatúan és nagylelkűen kínálgatja a finom fü- vecskét. Sétáinkon csodálkozva, már-már elragadtatással figyelem, mennyire nagy barátja unokám a tárgyaknak s mennyire él benne valamilyen erős gyűjtőszenvedély. Mint bennem gyerekkoromban, kincsvadászat vagy a tárgyak tisztelete? De kicsi Robi még nincs hároméves, a lehetőségei is korlátozottak. Sétáink során kisebb-nagyobb köveket szed fel, és kannájába gyűjti őket. A járda menti füves részeken, a természet rejtélyes és késői csodájaként még nyílik a pitypang, élénk sárga virágai és bolyhos beérett magjai megférnek egymás mellett. Unokám vizsla szemmel keresi és letépi a virágokat, a bolyhos magvacskákat pedig, én tanítottam rá, szétfújja a levegőben. A tény kézenfekvő, mégsem szabadulok a gondolattól, hogy Robika játéka valamilyen atavaisztikus törvény folytán egykori gyerekkoromra utal. A széles út mentén fiatal tölgyfák állnak, makkot keres alattuk, ám a makkházakat, a kicsiny gyűszűcskéket is begyűjti. Az összegyűjtött értékek a Brandy Crescent elején álló, elhagyott postaládába kerülnek. Ott van a kincstár, de erről később bővebben! A többi gyerek itt, bár ritkán látom őket az utcán, nem gyűjtöget. Nem is játszanak az utcán. A kicsiket sétáltatják, mint a kutyákat is, a kamaszok pedig görkorcsolyával, hokiütőkkel, kézilabdával vannak elfoglalva. A sétálók pedig nem álldogálnak, csak mennek kötelességszerűen, megállás nélkül mennek. Az utca közepe táján fiatal házaspár lakik négy gyerekkel. Többnyire az apa sétáltatja őket. Megkapó látvány, igazán mulatságos kép. Két kutya megy elöl, mögöttük két nagyobb fiú, hét-nyolc év körüliek. Majd az apa következik, négyévesforma kislányt vezet kézen fogva, és zörgő-dörömbölő műanyag szekérkében húz egy kétéves kisfiút. Rendületlenül mennek, körbejárják az utcákat, majd hazatérnek. Kell a séta, a mozgás, a levegő! A mór-apa megteszi kötelességét... Másik apa két gyereket vezet kézen fogva, körbejárnak, hazatérnek. Nyoma sincs tehát utcán játszó gyerekeknek. (Ó boldog meztélábos gyerekkorunk, napfény, meleg por, a patak vizében fürdő libák, körtáncot
