Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Duba Gyula: Joyce-szal Ontario tartományban (esszénovella)
Joyce-szal Ontario tartományban szoba egyben. Az ősi előd modellje: kicsiny főzőtér és nagy lakóhelyiség együtt. Hátsó kijárata a balkonra nyílik, mely után, alig tucatnyi méterre kezdődik a vadon. (A vadonról még gyakran és részletesen esik majd szó.) A ház új s modern része az emelet, hálószoba, vendégszoba, gyerekszoba, fürdőszoba. Hasonlóan újkori vívmány a bésment (basement), a mi fogalmainkkal leginkább alagsornak vagy szuterénnek nevezhetnénk. A háznak a nagyszoba és balkon alatti része, s miután a ház maga a domb testébe épült, ennek is a földszintre nyílik a kijárata. Azonban csak félig süllyed a földbe, ezért nem szó szerinti pincehelyiség. Ha magát a házat hajónak nevezném, akkor az lenne a gépház! Tulajdonképpen a ház alapzata, betonfalak közt a vízvezeték központja, a vízóra és a búvárszivattyú, az utcára szivattyúzná a feltörő talajvizet vagy betörő árvizet, ha kiöntene a folyó. Itt van a központi fűtés gázkazánja, amelyből tekintélyes keresztmetszetű pléhcsatornák vezetik a meleg levegőt az emeletekre. Mellette a vízlágyító berendezés emailozott fémtartálya, a mosó- és facsarógép, a nagy fagyasztóláda. Polcok és rekeszek a falak mellett, raktárhelyiségek. A mennyezeten ujjnyi vastag, finom vörösréz csövek futnak szanaszét, mint testünkben az erek, és továbbítják a hideg és meleg vizet. A ház új, s a „gépházban” minden tiszta, ragyogó, célszerűen rendezett, erőművek szerény gépterme is lehetne, lelke és biztosítéka a házban folyó életnek. Az elemek és energiák erőtere, halk zúgás hallatszik benne (az égő gáz), néha halk kattanás, villanymotor zümmögése, rejtélyes apró neszek. A bésment nagy előhelyisége lakószobának, társashelyiségnek használható, kijárata előtt ismét gyepszőnyeg. A felépülő háznak a gyepszőnyeg elengedhetetlen kelléke, mint az abrosz az asztalon. Mellig érő vaskerítés választ el a folyó árterületétől. Feleségemmel nézzük a szinte karnyújtásnyira lévő vadont. — Felettünk a balkonon olvasom majd Joyce-t — mondom bizonytalanul bölcselkedve —, s ha feltekintek, hogy szemem pihentessem, eszembe jut, hogy az európai kultúrából kinézve egyenesen a legősibb természetbe látok. Vajon melyik sorsunk igazabb eleme, melyik életünkben a döntő erő?! — Amennyire ismerlek, Joyce-ra szavazol — válaszolja, és fürkészve rám néz, majd elmosolyodik. — Igaz, gyerekkorodban prémvadász akartál lenni, de nem sikerült...! A GRAND RIVER FOLYÓ — A dolgozószoba falán a Lóth-kép... — mondja másnap délután a feleségem —, más az évszak, mert az nyári kép, csupa zöld, sárga és kék szín, ez pedig itt a kora ősz!... Mélyvörös, aranybarna és szürke, de az ég ugyanolyan kék, és a folyókanyar rajza hasonló, szinte ugyanaz... — A Garam is lehetne — vélem helyeslőn —, emlékszem otthonról hasonló részletekre, valóban igazad van, a Lóth-kép a Kis-Dunáról... Mérlegelünk és hümmögünk, szemlélődünk, kicsi Robi nem avatkozik a
