Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Peter Karvaš: Lucifer bukása (elbeszélés)
Lucifer bukása amely mosolyogna és nevetne! Amely társakat keresne! Megtestesítené a szeretetett Amely menne valamerre, akár előre is! — És ezért akarod a Fiadat feláldozni? Ezért akarsz belőle embert csinálni? — Igen. — Nekem is van fiam, Uram. A görögök — amint tudod — elismert szakemberei lesznek a neveknek és az elnevezéseknek, egyszer neki is nevet adnak. Nem valami zseni, hanem ügyes, rendes és jól nevelt fiatalember. Ha egyszer le kellene őt küldenem a Földre, akkor örülnék, ha tengerész lenne. Ha szeretnie kellene valakit, az Isten szerelmére, nem minden embert, hanem egy jó családból való ügyes lányt. Ha meghal, haljon meg, mint hős, nem pedig mint vértanú. Hírét hirdessék írók és költők, nem pedig rabszolgák, szerzetesek és plébánosok. — Nem gondolod, hogy túl messzire mész el...? — kérdezte az Úr hűvösen, mint valami mindennapi lény.. Lucifer meghökkent, és mélyen — és őszintén — meghajolt. Feszült kis szünet után megszólalt: — Uram, hiszen te úgyis mindent tudsz. Akkor azt is tudnod kell, hogy engem hozzád az irántad érzett mélységes szeretet, hűség és odaadás vezetett, mely páratlan az egész mennyei birodalomban. És hogy nem mondtam semmit, ami ne lenne valóban igaz. Ám én és barátaim a hírközlő eszközök jelenlegi állapotának megfelelően az igazságnak csupán a töredékét ismerjük, míg te kezdettől fogva ismered a teljes igazságot! Hagyd abba, Uram, míg nem késő! Ne teremtsed meg azt az embert! Az a mi boldog birodalmunk végét fogja jelenteni! Az ember ellened fog fordulni! Megsemmisít téged! El fogja utasítani hamarosan a Megváltót és a megváltást! Abba fogja hagyni az imádkozást, és számolni meg filozofálni fog! Ő lesz helyetted a Megváltó, a bíró, az uralkodó és a törvényhozó! Helyetted fog anyagot alkotni és megváltoztatni, helyetted fogja megjutalmazni és megbüntetni az emberek cselekedeteit olyan szabályok szerint, melyek eltérőek lesznek a tiéidtől! — Elhatároztam! Megteremtem az embert! Az Úr már láthatóan ideges volt. Isten haragja nyilván a legtörvényesebb minden haragok közül. — Akkor legalább ne adj neki szabad akaratot! Ez összeegyeztethetetlen a tekintélyeddel! A. tévedhetetlenségeddel! Végtelen bölcsességeddel. Ellened fordul, és te kénytelen leszel sajátmagad ellen fordulni. Félelemmé változol, és a hitből csak az istenfélelem marad meg! A számítás és az ügyeskedés! A szeretetből nem marad semmi! Semmi! — Te ki akarsz engem oktatni?! — gerjedt haragra a Mindenható. — Efféle okoskodással? Ezekkel az intellektuális spekulációkkal és a francia idézetekkel? Érvekkel akarsz harcolni a Szentlélek ellen? — Nem! Lucifer a csillagporba vetette magát az Isten trónszéke előtt. Gyémánthoz hasonló szemeit ellepték a könnyek.
