Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Peter Karvaš: Lucifer bukása (elbeszélés)
Peter Karvaš nevében: Maradjunk a majmoknál, különben baj lesz a világgal. Becsületszavamra! — Én mindenre gondoltam — monta az Úr határozottan és kissé sértődötten. (A hiúságról a katekizmusban egyetlen szó sincs). — Találtam megoldást a bűnbeesésre is. Az emberiséget meg fogják váltani! — Hogyan? — kérdezte Lucifer őszinte megdöbbenéssel. Erről mennyei körökben mit sem hallott. — Odaküldöm a Fiamat — mqpdta halkan és szomorúan az Úr. Lucifer nem akart hinni a fülének. — Hová? A Földre? — A Földre — bólintott a Mennyei Atya. Az arkangyal még mindig nem értette, arcán elképedés látszott. — Az emberek közé?! — Az emberek közé. Hogy megváltsa őket. — Mindenható Isten — mondta Lucifer alig hallhatóan. — És tudod, hogy ott mit fognak csinálni vele? — Tudom — felelte halkan az Úr. — Hogyne tudnám. Tudom. — S mégis odaküldöd? — Éppen azért, kedvesem. — És mit vársz az emberektől, hogy hálásak lesznek...?! Az Úr nem válaszolt. Ő ismerte a választ ugyanúgy, mint minden egyéb választ. — Kis ideig el lesznek bűvölve, mintha valamiféle önkívület vagy hipnózis állapotában lennének. Ám eltelik majd néhány évszázad, s elkezdenek okoskodni. Miért váltana meg bennünket egy vértanú halála, ha milliók halála sem váltott meg minket? Miért engedte meg az Atyaisten, hogy a Fiúisten annyit szenvedjen, ha ő valóban mindentudó, végtelenül jó és még igazságos is? Ha egyedül ő valóban ilyen, miért nincs róla még sejtelmük sem az afrikaiaknak? A görögök pedig azt mondják: De hiszen ez ugyanolyan, mint bárki közülünk! A zsidók azt fogják mondani: Hiszen ő borzalmas, megbünteti az ártatlanokat nemzedékekre visszamenően! A dákok, a gallok és a markomá- nok ezt mondják majd: Elszomorít minket, mert megtizedeli legszebb fiainkat és lányainkat! A rómaiak majd ezt mondják: Le kell őt fizetni! És így tovább. Miközben azt sem fogják tudni, hogy léteznek más világrészek, bolygók és naprendszerek is a világon. Szóval csak egy amolyan helyi közép-európai Isten leszel! Az efféle züllött világba akarod elküldeni a Fiadat? — Meg kell lennie! Az emberiséget meg kell váltani! — Még nem kell. Nem kell megteremteni az emberiséget. Azért siettem így. Még nem késő. Teremts inkább valamilyen szép növényeket vagy ásványokat, Istenem, melyek nem fognak gondolkodni, akarni és beszélni! — Elég! Az örökkévalóság kezdete óta olyan teremtményre vágyom,
