Irodalmi Szemle, 1999

1999/3-4 - Peter Karvaš: Lucifer bukása (elbeszélés)

Lucifer bukása

— Beszélgettünk erről Uriel, Gábriel és Mihály arkangyallal — mondta halkan a sejtelmes és eszes lélek.

— Tudom — jegyezte meg ismételten az Úr kedvesen —, az arkangyalok bridzspartija. Ne pazarold a szót. Mi nem tetszik nektek?

Lucifer meghökkent kissé.

— Az, hogy nem tetszik, némileg talán túlzás — tiltakozott kissé.

— Ne csűrjed-csavarjad! — figyelmeztette a mennyei Atya a kedvencét. — Mit nem helyeseltek? Elő a nyílt kártyákkal!

Lucifer volt oly merész, hogy tekintetét csaknem az Úr szakállára szegezte, s ezt suttogta:

— Hát az az ember...

— Van valamiféle kifogás? — kérdezte az Úr olyan mosollyal, mintha csak valamiféle egyszerű szent, talán az ifjúkori Szent Mikulás lenne. A kifogásokat ismerte, az bizonyos. Ám ő végtelenül demokratikus volt.

— Kifogás? — tétovázott Lucifer ismét, és filozofikus homlokát összeráncolta. — Azt sem mondanám.

A tenyerébe köhögött — nagyon szép kezei voltak, ha nem lett volna rangja, hárfajátékos lehetett volna, — s kis ideig kereste a szavakat, ami nem volt könnyű dolog, hiszen a nyelv, mint a kölcsönös megértés eszköze csak egy fél örökkévalósággal később keletkezett a Földön. — Azt mondtuk... — kezdte tétovázva.

— Hogy engem óvni kell ettől — fejezte be helyette nyugodtan a Mindenható.

Lucifer láthatóan megkönnyebbült.

— Igen, Uram. Ami az embert illeti — ne tedd. Komolyan ne. Nagyon kérlek.

— Miért?

— Mert az egész nincs jól átgondolva.

— De.

— Nem, Uram.

Az Atyaisten trónjának karfájára támaszkodott olyan pózban, melyben mint a legtürelmesebb és a legigazságosabb, kész volt meghallgatni mindenkit és mindent, bár az ismert okoknál fogva neki senki semmi újat nem tudott mondani. Ez pedig tulajdonképpen kellemetlen.

— Arról az emberről mondj le, Uram — javasolta Lucifer tartózkodóan, de tárgyilagosan, s következetesen.

— Igen? Miért?

— Mert azzal az emberrel — jelentette ki Lucifer fürgén, elszántan és meglehetősen energikusan — nem fog jól végződni a dolog. Uram, hallgass rám.

— No de gondolkodj egy kicsit — mosolyodott el az Úr ismét megértően és szeretettel, hiszen ő maga volt a Szeretet. — Gondolkodj, fiam. Az ember nélkül az egész vállalkozásnak nem lenne semmi értelme. Hiszen a Földet az