Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Peter Karvaš: Lucifer bukása (elbeszélés)
Peter Karvaš Lucifer bukása Lucifer az Úr trónja elé lépett, s így szólt: — Uram, kérdezhetek valamit? — Ki vele! — felelte kegyesen az Úr, bár ő mindentudó volt, s nagyon jól tudta, hogy a kedves arkangyal mit akar kérdezni; de még ha nem is lett volna teljesen mindentudó, akkor is rájött volna, hogy mit lehet ettől a nyugtalan és céltudatos lélektől elvárni. — Azt beszélik, Mindenható Uram — mondta Lucifer lassan és megfontoltan —, hogy szándékozol megteremteni a Földet. — Azt beszélik? — kérdezte az Úr érdeklődéssel, miközben közelebb hajolt az angyalhoz. — Ne mond, és hol beszélik? — Úgy általában — felelte Lucifer, elbűvölő mosollyal az ajkán. — Mindenütt, az egész mennyei birodalomban. Nem tehetünk semmit. Bár abszolút monarchia vagyunk. Az Úr nagyon jól tudta, hogy minden lehetséges, de nem szeretett vitatkozni a tisztségviselőivel; vigyázott a tekintélyükre. — Hm — mondta tehát. Mivel végtelenül bölcs is volt. — Szóval igaz? — kérdezte Lucifer, aki szintén bölcs volt, ha nem is mindentudó, bár csaknem. Mondjuk, hogy főleg nagyon intelligens volt. — Foglalkozom a gondolattal — mondta az Úr óvatosan. — Láttam ugyanis a terveket — árulta el az arkangyal. — Itt, mennyei körökben kézről kézre járnak a másolataik, sőt a makettjeik is. — Tudom — mondta az Úr lakonikusan. Lucifer persze tudta, hogy az Úr ezt tudja. — Úgy látom — folytatta —, hogy valóban mindenre gondoltál. — Igen — értett egyet örömmel az Úr. Ő végtelenül tökéletes volt. — Gondoltál a tengerre, a szárazföldre és az égboltra, a levegőben röpködő madarakra meg a szárazföldön és a föld alatt élő állatokra, a növényekre, az ásványokra, sőt még a keringési pályára, az égboltra meg hasonlókra is. A növénytan, az állattan, a földtan és általában a természettudományok szempontjából a javaslatod rendkívül rokonszenves. — S valamilyen szempontból nem az? — kérdezte az Úr, színlelve, hogy nem tudja, miről van szó, csupán azért, hogy félbe ne szakadjon a beszélgetés.
