Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Cúth János: Számadás (esszé)
Számadás nem hadakozom ellene. Ez a periódus szinte fényjelzésként határolja a múlt és a lesz közötti állomáshelyet, ahol befejeződött az életnek az a szakasza, amely az ön- és környezetépítést a saját belátásaim, igényeim és megfontolásaim alapján végeztem. Amennyiben viszont a jövőben is megadatik számomra az ön- és környezetépítés, úgy az már határozottan kifejezi gyermekeim igényeit és elképzeléseit is. Nincs ebben semmi ellentmondás, mindössze az élet bölcsessége és szakszerűsége testesül meg benne. Ennek megfelelően a megállapításom is tárgyszerű, nélkülöz minden keserűséget, elégedetlenséget, ellenkezést. Mi több, hálás vagyok a sorsnak a belátás bölcsességéért, ami egyetemesebbé varázsolja az életet, új feladatokat, egyben pedig nem remélt ajándékokat kínál... Itt állok tehát a határövezet senki földjén, és állapotomon keresztül tisztán látom az emberiség válságát. Visszaút nincs, a letűnt birodalom immár csak emlékként létezik. Az előttem feltáruló jövőkép pedig egyenesen infernói. (Tudom, hogy európai olvasóink számára meghökkentőnek, sőt olykor hihetetlennek tűnhetnek sarkított kifejezéseim.) Szívesen nyújtanék bővebb magyarázatot is mindehhez, de az adott terjedelmen belül ez lehetetlenség. Mi több, szívesen szegeznék megállapításaimmal szemben bármely biztató jelet vagy fejleményt. Ilyenek azonban csak felsejlenek néha, s azonnal el is enyésznek... Visszatekintve, fölmerülnek előttem ígéretes terveim, amelyek arra a hiedelemre épültek, hogy a tudás értékteremtő erő, a létrejövő értékek pedig az embert boldogítják majd, a boldogulás pedig elégedettséget és szeretetet szül, amely folyamat végső soron az emberiség megváltását eredményezi... Előretekintve viszont látnom kell, hogy minden másképpen történt: a tudás nem egyértelmű érték, mert van pozitív és negatív tudás. A pozitív tudás — amely hiteles adatokat, ismereteket, törvényszerűségeket, valamint ezek igazságán keresztül bevált bölcsességeket tartalmaz — egyre hozzáférhetetle- nebb. A negatív tudás — a hamisítások, hazugságok, a pozitív előjellel illetett erkölcstelenségek és gazemberségek viszont erőszakkal vannak tálalva. Márpedig az ilyen tudásból nem származik érték, csupán értéktelenség, káosz, züllés, betegség, anarchia, háború és halál. Elmarad tehát az emberiség boldogulása. Az az embercsoport pedig, amely azt hiszi, hogy ezáltal neki jobb lesz, egyszer és mindenkorra hatalmas és uralkodó lesz, alapvetően téved! Nagyképű gondolkodói nem fogalmazták meg a „hogyan tovább” kérdését. Ameny- nyiben pedig megfogalmazták, hazudtak önmaguknak is. Gyakorlatuk ugyanis, amely a hazugságra, a csalásra, az ámításra, a pusztításra és rombolásra épül, egyértelműen olyan indulatokat rejt, amelyek teljes felszabadítása — mint ama palackból szabadjára engedett szellem — soha többé vissza nem szorítható. Mindörökké itt maradnak közöttünk. És hogy mit okoznak majd, azt MINDENKI tapasztalni fogja. Mert van egy törvényszerűség, amin az ember nem változtathat: a természet programozott rendje, hogy minden bűnt megtorol. A mikor csak idő kérdése...
