Irodalmi Szemle, 1999
1999/3-4 - Szabó Lőrinc: Hangok (vers)
Szabó Lőrinc A tavasz ideges villámai járnak bennünk, s lelkünk sötét remegései ki tudja, milyen hívásokra felelnek? Ki tudja, honnan suhog át a földön, a kék levegő tengerfenéken az a sok dróttalan üzenet, amelyből néha a vers kicsap: tán messze világok sajgásai, éhség fekete morgása, a néma düh száz vészjele, csilingelő szerelem, mozi kattogó izgalma, kürtök zengő hangtornyai, difteritisz vörös írása, kacagó gyerekek, erdők tűzvésze vagy a pénz Őrült trillái: ki tudja, miből s miért épül és omlik e nyugtalan skála, a lélek szüntelen tengerjárása, és hogy egy-egy bolond szív a saját gyötrelme titkos megafonján — mint tükör a fényt megcsa ttog ta tva, m iért sikoltja vissza a hangok végtelenét a végtelenbe? Hangok
/
