Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - Duba Gyula: A pártalapítás idétlenségei (regényrészlet)
A pártalapítás időtlenségei és kötelesség az egyén jogában és a személyiség érdekeiben nyer értelmet és kifejezést! A kisebbség absztrakció, ám az egyén realitás! Püspöki Béla komoran ingatja a fejét, és újabb fennköltségről tesz tanúbizonyságot: árkok és szakadékok, hasadékok és vermek, hidak kellenének, amelyek összekötik a lelkeket! De milyen hidak, kérdem én, a kereszténység évezredes, nagy közös eszméi mellett milyen hidak állhatnak meg szilárdan a mai fékevesztett és szétzilálódott világban? Bizony, barátaim, beállt az eszmék szabad burjánzása és a sejtekként osztódó, világmegváltó gondolatokkal egyre bonyolódik az életünk! Hármukban, hősökben, dühösen fortyognak az eszmék. Maguk nem érzékelik, de a külső szemlélő látja, a vajúdó Közép-Európa gondolatdzsungele zúg és ideológiai mocsara rotyog bennük. S ők, sorstársak és demokraták, egyébként is kisebbségi úriemberek és felelős népképviselők visszafogottan méregetik egymást. Még nem azon töprengenek, megfojtsák-e a másikat valóban, azonban már érzik, nehezen tartják vissza magukat, hogy egymás torkának ne ugorjanak! A kisebbségi tudat bimbója — évtizedeken át tartósították és mesterségesen gátolták, hogy teljes pompájában kinyíljon és finom szirmokat hajtson — egyszerre szétfeszíti burkát és a demokrácia melegágyában, a tolerancia üvegtetői alatt fűtött térben színpompásan kivirágzik. S egyben nyilvánvalóvá válik, hogy a kisebbségi tudatformálás további egészséges fejlődése legalább három pártot feltételez. De lehet, hogy négyet, ki tudhatná azt ma még.! Magam sem tudom, Kolos, miért viszem őt Barabáshoz. Egész úton ezen gondolkodom. Az egykori Magyar utcában a Mihály kapu felé tartunk, figyelem, ahogy az utca hajlatait követve a messzeségben sejtelmesen megmozdul és elfordulni látszik a Vár. Kár, hogy nem jöttél velünk, de hát téged már csak a bor érdekel. Megragadott a mámor, miután előbb alaposan kikészített a báróval való beszélgetés, sodor a kiszámíthatatlan végkifejlet felé. Bármi megtörténhet veled! Ilyenkor szoktál meghalni, majd feltámadni...! Mittelhau- seren nem látni, hogy ivott. Emlékezete sincs, az ital se hat rá, hogyan lehetséges? Cammogva, gondolatokba merülve jár, nem beszél. Milyen gondolatai vannak annak, aki nem emlékezik...?! — Tabula rasa... — a Hordó előtt visszafordul s ennyit mond —, tabula rasa... nincs más, ez az egyetlen megoldás...! — Néhány lépéssel jár előttem, mintha vezetne, talán azt is tudja, hová megyünk? — A pillanat jegyében, józan ésszel tiszta lappal kezdeni... Nem értem, mit akar ezzel mondani, de nem magyarázza meg a gondolat értelmét. Talán, sejteni vélem, arra utal, hogy aki nem emlékszik, annak az élete állandó tabula rasán! Úgy érünk az intézethez, hogy nem beszélgetünk. Magamban töprengek a tabula rasán és egyszerre értelmesnek és jelentősnek találom a gondolatot. Ha a jövőt a józan ész és teremtő logika értelmében formáljuk, nem engedhetjük közel magunkhoz az érzelmeket! Higgadtan, szenvedélyektől mentesen kell cselekednünk. A józan cselekvés legveszélye
