Irodalmi Szemle, 1999

1999/1-2 - NYELV ÉS ÉLET - Balázs Géza: Eszmei törekvések a nyelvművelésben

NYELV ÉS ÉLET

Ezeket a törekvéseket semmiképpen sem aktuálpolitikai értelemben használom, mindkettőnek vannak, lehetnek pozitív és negatív jegyei.

Alapvetően a konzervatív jellegű törekvések közé sorolom a nemzeti mozgalmakkal, az etnocentrikussággal, a hagyományápolással (ortológia), puriz- mussal, a nyelv- és kultúra elvesztésének antropológiai félelmével kapcsolatos nézeteket. Inkább liberális jellegű törekvéseknek érzem a pozitivizmusba, praktikus formákba (neológia), az ösztönös nyelvfejlődésbe, a demokratikus nyilvánosság megteremtésébe vetett hitet, illetve a politikai korrektség nyelvhasználatát.

KONZERVATÍV JELLEGŰ TÖREKVÉSEK

1. nemzeti mozgalmak, etnocentrikusság

2 hagyományápolás, kultiválás, ortológia

3. purizmus

4. antropológiai félelem (nyelv- és kultúravesztés)

LIBERÁLIS JELLEGŰ TÖREKVÉSEK

5. pozitivista scientizmus, praktikum

NEOLÓGIA

6. ösztönös (spontán) nyelvfejlődés elmélete

7. politikai korrektség

KIEGYENLÍTŐ IRÁNYZA T

8. demokratikus nyilvánosság, hatékonyság (egyenlő esélyek)

1. A polgári nemzet kialakulásával együtt jelenik meg a hazafiság, a pozitív nacionalizmus. Ezt a szót a marxista ideológia meglehetősen lejáratta, úgyhogy szükséges a pozitív jelző, de általánosabb, antropológiai értelemben inkább javaslom használni — Szilágyi N. Sándorral egyetértve (1996. 27.) az etnocentrikusság fogalmát. Az etnocentrikusság: az egyes etnikai közösségek tagjainak az a természetes beállítódása, hogy saját kultúrájukat, nyelvüket más etnikai közösségekhez képest természetesebbnek, jobbnak, szebbnek, „maga- sabbrendűnek” értékelik. A beszélő számára ugyanis az egyetlen természetes, emberi nyelv a saját anyanyelve. Az etnocentrikusság szemben áll az etno- centrizmussal, azaz a hátrányosan kirekesztő nézetekkel.

A polgári társadalom veti föl a nyelvbővítés, a nyelvgazdagítás, a nyelvi feladatok intézményesítésének kérdését. Ebben a korszakban bukkan föl a kodifikáció, a sztenderdiázálás, a reformok, sőt a nyelvhalál és a nyelvújjáélesztés problémája.

Sikeres nyelvújjáélesztés történt a walesi, a baszk, a fríz, a rétoromán, a skót, illetve a héber nyelv esetében. A 20. század elején Magyarországon is tettek kísérletet a kun és a jász nyelv felélesztésére. A kun Miatyánkot a Kunság iskoláiban tanították.

A polgáriasodáshoz, az etnocentrikussághoz kapcsolódik tehát a nyelvújjáélesztés, illetve általában minden nyelvújítás (más nyelvekben: nyelvreform). A közép- és kelet-európai nyelvújításokat a politikai, társadalmi és kulturális elmaradottság váltotta ki. A nyugat- és észak-európai nyelvreformok a társada