Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Márai Sándor diákévei (tanulmány)
HAGYOMÁNY Márai —, akik tandíjat fizettünk, s nem élveztünk semmiféle előjogot, kissé lenéztük, de különösképpen mégis respektáltuk őket”.® Márai Sándor az osztály legjobb tanulói közé tartozott; négy osztálytársa volt színjeles, neki testgyakorlatból és énekből volt kettese. A gimnázium második B osztályát 35 tanuló kezdte el — a lemorzsolódás mindvégig nagyon jelentős: az első osztály 45 tanulójából nyolc év múltán, vagyis 1917 tavaszán a kassai iskolában 10 tanuló érettségizett le! Márai továbbra is a legjobbak között van, bizonyítványában mindössze egy kettessel van több — szépírásból. A harmadikban már egy — igaz, ugyancsak nagy létszámú — osztályba szervezték a megcsappant diáksereget. Szinte minden tanulónak jelentősen (majd egy egész jeggyel) leromlott a tanulmányi eredménye, Márai bizonyítványában megjelent az első hármas, a többi felerészben egyes és kettes. „Szüleim -instruktort* fogadtak mellém — olvassuk az Egy polgár vallomásainak első két kiadásában —, egy tenyeres-talpas, testi szagú, nehézkes észjárású sváb parasztfiút, bizonyos Stumpf nevűt... Stumpf együgyű volt és szorgalmas; gyűlöltem, mert én meg okos voltam és fertőzött, lusta és korlátlan... Stumpfot az osztályfőnök ajánlotta szüleimnek, mint »jeles magaviseletű, szegénysorsú, értelmes és vallásos ifjút*. Ez az ifjú aztán hozzánk költözött a családba, s két évig közös szobában laktam, aludtam vele.,,(9) Ezeket a mondatokat azonban a regény későbbi kiadásaiban már hiába keresnénk... Az instruktor azonban nem váltotta be a család reményeit, a tanítvány eredményei a negyedik osztályban sem voltak lényegesen jobbak az előzőnél, de a harmadik és a negyedik osztályban ezekkel az eredményekkel is az osztály jobb tanulói közé tartozott. Ebben az évben történt az az esemény, amiről részletesen olvashatunk a már sokszor idézett műben („Tizennégyéves voltam akkor, s egy reggel megszöktem otthonról"10). Hogy pontosan mi is történt, azt ma már nagyon nehéz rekonstruálni, a gimnázium anyagai között nincs semmi nyoma, hiszen az eset a gimnázium negyedik osztályának befejezése után, 1913 nyarán történt. Az író több ízben is visszatér ennek az esetnek az elemzésére. „Kétéves voltam — írja a Márai —, mikor újszülött leánytestvéremet kiejtette pólyából a dajka; a gyermek fejére esett és szerencsére meghalt. A tragédia után, egészen húgom születéséig, négy éven át anyám betegesen kényeztetett... Akkor húgom foglalta el rangomat és helyemet... egyszerre magamra maradtam, ...a család, ez a meleg fészek, valahogy kifordult alólam, s én nem tudtam többé oda visszatalálni.”(li:) „A családi tanács elhatározta internálásomat; intézetbe adtak Pestre”(12) — olvashatjuk az Egy polgár vallomásaiban: a Budapesti II. kér. Érseki Katholi- kus Főgimnázium V. osztályos tanulója s az iskolához tartozó Rákóczi Kollégium fiúnevelői-ntézet lakója lett. Nem lehetett könnyű az otthoni környezet után az egyenruhás, rideg internátusi életet és az erősek, az erőszakosabbak nyílt terrorját megszokni. „Akárhogy vizsgáltam, fegyházba kerültem”03^ —
