Irodalmi Szemle, 1999
1999/1-2 - HAGYOMÁNY - Kováts Miklós: Márai Sándor diákévei (tanulmány)
HAGYOMÁNY KOVÁTS MIKLÓS Márai Sándor diákévei Egy évtizeddel Márai Sándor halála és az őt hazájából elüldöző rendszer összeomlása után elmondhatjuk, hogy az író lassan elfoglalja az őt régóta megillető helyet az iskolai oktatásban, a könyvkiadásban, az olvasottsági listákon egyaránt. ízlelhetjük Márai életművének eddig hozzáférhetetlen alkotásait, gyönyörködve állapítjuk meg, 1948 utáni korszakában az író már nem adott ki a kezéből gyengébb műveket. Ismerkedünk az íróról szóló monográfiákkal, tanulmányokkal, lexikoni szócikkekkel — és bosszankodunk. Minduntalan ellentmondásokba, tévedésekbe, hibákba, hiányosságokba ütközünk. Egy középiskolástól megköveteljük, hogy egy XVIII. században élt író életrajzi adatait pontosan idézze, de Márai esetében néha még egy tudományos monográfia adatában is kételkednünk kell. Ehhez a bizonytalansághoz részben maga az író is hozzájárult, hisz életművének jelentős részét átszövik az életrajzi elemek, és műveiben a valóság és a fikció sokszor szétválaszthatatlanul fonódik össze. Több esetben szinte minden alapot nélkülöző legendák keltek szárnyra, utat találva még a komoly, megalapozott monográfiákba is. így van ez Márai kassai éveinek, iskolai pályafutásának adataival is. Érdemes életének éppen ezt a szakaszát közelebbről áttekinteni, műveinek világát, elsősorban az Egy polgár vallomásai című regényének idevágó részleteit tényekkel szembesíteni. Még az 1991-ben Kassán, a Mészáros utcában leleplezett emléktábla is növelte a zavart. „E házban töltötte gyermekkorát...” — olvashatjuk, de Kassán természetesen minden Márait olvasó, tisztelő — és idősebb — ember tudja, hogy a szülői ház, gyermekkorának színtere nem itt, hanem Fő utca déli végén volt, a mai Dargó Áruház helyén, és a család csak közvetlenül az első világháború előtt költözött a Mészáros utcába. „Az új ház pompás, nagyúri” — olvashatjuk az Egy polgár vallomásaiban —, „talán nincs is abban a pillanatban párja a városban; de én már csak napokra, rövid, udvariassági látogatásokra járok le ide. Ha *otthonszagot« akarok érezni, elmegyek a régi bérházba, — apám megtartotta ott irodahelyiségeit —, megállók az első emeleten, a •betlehem* korlátjának dűlök s nézem a nagy udvart, a diófát a szomszéd
