Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Pomogáts Béla: Március öröksége
Magyar Március 1848—1998 POMOGÁTS BÉLA Március öröksége Százötven éve, hogy a „Márciusi Ifjak” a pesti Pilvax kávéházban, majd a Nemzeti Múzeum előtt az ország elé tárták a magyar nép szabadságát és jövőjét megalapozó követeléseiket. Petőfi Nemzeti dala és a Jókai által felolvasott Tizenkét pont akkor történelmet csinált, és a magyarság minden új nagy közös akaratnyilvánításában, így az 1956-os forradalomban vagy az 1989-es rendszerváltó "csendes forradalomban" újra megszólalt, hogy történelmi kötelességére figyelmeztesse a nemzetet. Március forradalmát az ifjúság Tizenkét pontja lobbantotta lángra, ezek a pontok azóta is egy virtuális magyar alkotmánnyal érnek fel, s mindig újra állásfoglalásra és küzdelemre szólítják a magyarságot: a határokon belül és a határokon túl. Ma is a Tizenkét pont rögzíti az egyetlen érvényesnek bizonyult nemzeti stratégiát. Érvényes volt ez 1848-ban, 1918-ban, 1956-ban és érvényes a jelenben. Nekünk is üzen, igaz, új értelmet mindig az új korviszonyok adnak neki. Vajon ma: százötven évvel 1848 márciusa után minden fenntartás és lelkiis- meretfurdalás nélkül mondhatjuk-e el akár a Nemzeti dalt, akár a Tizenkét pontot? Vagy inkább Petőfi Sándor egy másik versét kell idéznünk, 1848. március 27-éről, A szabadsághoz címűt: „szabadság, mért halovány az orcád? /Szenvedésid emléke száll hozzád?/ Vagy nem tettünk még eleget érted?” Bizony, alighanem még nem tettünk meg mindent, pontosabban az országot irányító politikai csoportok még nem tettek meg mindent azért, hogy a szabadság a maga teljes gazdagságában és valóságos értelme szerint érvényre jusson. Az igazi szabadság ugyanis általános és közös szabadságot jelent, amikor éppen az államnak: a szervezett közösségnek kell őrködnie az összesség szabadsága felett. Ha ma olvassuk a Tizenkét pontot, a jelen társadalmi és politikai összefüggésrendszerében értelmezve a százötven esztendős követeléseket, ugyancsak nyugtalanok és elégedetlenek lehetünk. Vajon eleven valósággá vált a negyedik követelés: „Törvény előtti egyenlőséget polgári és vallási tekintetben”? Fájdalmasan hangzik most ez a követelmény, különösen a kisebbségi sorsban élő magyarság számára, hiszen a nyelvtörvények, az iskolaügyi rendeletek szorításában lehetséges-e polgári egyenlőség az állampolgárok között? Nézzük a hatodik követelést: „Közös teherviselés”. Vajon érvényesülhet-e a közteherviselés elve egy olyan társadalomban, amelynek vezetése az állam
