Irodalmi Szemle, 1998
1998/3-4 - Magyar Március 1848—1998 - Pomogáts Béla: Március öröksége
Magyar Március 1848—1998 kasszába befolyó pénzek elosztásából kirekeszti a kisebbségi polgárok kulturális intézményeit, és a kisebbségi adófizetők pénzét részben arra költi, hogy nacionalista propagandát folytasson ellenük? Vessünk számot a nevezetes kiáltvány tizenkettedik pontjával. Ez eredetileg egyetlen szóból állt, és így hangzott: „Unió”. Amit persze mindenki így értelmezett: unió Erdéllyel. Ennél most többet akarunk: uniót Európával, uniót a közép-európai régióval, benne Erdéllyel. Egyesülni akarunk az európai nemzetekkel, a szomszédnépekkel és természetesen azokkal a magyarokkal, akiket elszakított tőlünk a huszadik századi történelem. Mindez nem irányul más népek ellen, természetesen nem irányul a szlovákok ellen sem. A magyar és a szlovák nép együttélésének sok-sok évszázadra visszanyúló történelmi hagyománya van, a két nép kultúráját, népi kultúráját is igen sok szál köti össze, és a magyar és a szlovák mentalitás között erős rokonságot találhatunk. Az európai és a közép-európai integráció a szlovákoknak is elsőrendű nemzeti érdeke, és a szlovák népnek nem mi vagyunk az ellenségei, hanem azok, akik ezt az integrációt erőszakos vagy fondorlatos eszközökkel akadályozzák. A magyarságnak, amióta csak a Kárpátok karéjában megjelent, államot alapított és modern nemzetté vált — éppen abban a korszakban, amelynek a negyvennyolcas forradalom és szabadságharc a tetőpontja —, mindig középeurópai küldetése volt. Most ennek a küldetésnek kettős értelme van: meg kell erősítenünk kulturális, szellemi és lelki egységünket a szomszédos országokban élő magyarokkal, és meg kell békélnünk, össze kell fognunk közelebbi és távolabbi szomszédainkkal. A két feladatot nem lehet kettéválasztani, az egyiket nem lehet a másik ellen kijátszani. A megbékélés és az összefogás azonban csak akkor képzelhető el, ha a kisebbségi sorsban élő magyarságot, ennek nemzeti identitását, kultúráját és intézményeit semmi sem veszélyezteti. A regionális integráció európai érdek, egyszersmind legfontosabb nemzeti érdekünk; csak ennek az integrációnak a medrében fűzhetjük igazán szorosra kapcsolatainkat a kisebbségi sorsba kényszerült magyarsággal, és állíthatjuk helyre nemzeti kultúránk egységét. A regionális integráció előrehaladása enyhítheti azokat a veszélyeket is, amelyek azzal járnak, hogy Magyarország európai integrációja esetén az ország keleti és déli határai egyszersmind az unió határai is lesznek, következésképp a kisebbségi sorsban élő magyarok nagyrésze kívül reked ezeken a határokon. Már csak emiatt is a közép-európai régióban Magyarországnak mindenképpen az úniós törekvések szószólójának kell lennie. Az európai gondolat „választott népévé” kell válnunk, hogy betölthessük azt a hivatást, amelyet felkínál nekünk a kommunista diktatúrák bukása után elkövetkezett történelmi fordulat, hogy újrakössük azokat a szellemi, erkölcsi és lelki kötelékeket, amelyeket a huszadik századi pusztító háborúk és pusztító békerendezések:
