Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - TUDOMÁNY - Zemán László: Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához (tanulmány)

TUDOMÁNY

ZEMÁN LÁSZLÓ

Schöpflin Géza Hviezdoslav-fordításához

Schöpflin Géza1 1901-től 1926-ig az eperjesi Kollégium főgimnáziumának, majd nyugalomba vonulásáig a kassai magyar reálgimnáziumnak volt a tanára. Egyetemi éveitől kezdve jelennek meg regionális folyóiratokban a 19. század utolsó évtizedeinek dal- és zsánerköltészetét képviselő versei, amelyek arról tanúskodnak, hogy szerzőjük mind a jambusi formát, mind a népdal ütemképleteit átérzéssel és könnyedén kezeli, s otthonos a ballada műfaji dik- ciójában. Az első világháború előtt, akárcsak az államfordulat után gyakran ad elő irodalmi témákról. Emlékezetes maradt Csengey Gusztáv írói-költői pályájának ecsetelése részéről a szerző ötven éves írói jubileuma alkalmából, amelynek részletét Wallentínyi Samu Széchenyi-köri titkári jelentésébe is beiktatta.2 A SZMKE fiókja által rendezett Berzsenyi-emlékestről a Rózsa utcai nagyteremben az Új Világ hetilap tudósításaként olvashatjuk, miszerint „Schöpflin Géza ... Berzsenyiről írt alapos tanulmányával éles világításba helyezte a legnagyobb magyar ódaköltő alakját” (XVIII, 1936,18. sz., május 3., 2).

A Dr. Wallentínyi Samu emlékezete kiadványban (Sajtó alá rendezte: Sebe- si Ernő; Minerva, Prešov-Eperjes 1933) tanártársa oktatói-nevelői személyiségét, közéleti tevékenységét taglalja visszafogott pátosszal, de elmélyült beleérzéssel (11—14). Hasonlóképpen emlékezik meg Dr. Flórián Károlyról, a kollégiumi jogakadémia volt professzoráról és az 1924—1928-as években a város polgármesteréről, elhunyta alkalmából (Dr. Flórián Károly. In: Evangélikus naptár az 1942. évre. Szerk. Kowarik S., Prešov 1941, 40—3: Dr. Flórián Károly emlékezete. Nižník, Prešov 1942). A bajtársak nevében hangzik fel szózata az eperjesi neológ hitközség a világháborúban elesett tizenhárom hősi halottjának emlékoszlop-avatásánál (1937. május 6.), s mint a SZMKE eperjesi fiókjának ügyvezető elnöke mond beszédet a Csehszlovák Köztársaság első elnökének, T.G. Masaryknak szobránál, illetve rója le ekképpen a kegyeletet búcsúztatásának aktusaként (1937. szeptember 19-én).3

Irodalmi tevékenységének a legjelentősebb mozzanata azonban P.O. Hviezdoslav Hájnikova žena című lírai-epikai poémájának a fordítása (Hviezdoslav: A csősz felesége /Hájnikova žena/, fordította: Schöpflin Géza, „Academia” Könyvkiadó, Bratislava 1924, 104. 1.). A fordítás a műnek Jaroslav Vlčeknek a