Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KORTÁRSAINK - Görömbei András: Gál Sándor évtizedei
Kortársaink lét elviselhetőségéért, az alapvető emberi jogokért emel szót azok mindennapi sérülései idején. Értékóvó elhivatottsággal veszi számba a szlovákiai magyarság kultúrájának jelenségeit, értékeit, Fábry Zoltán példáját és életművét éppúgy, mint a Fűnix füzetek fiataljainak műveit. „Meggyőződésem, hogy egy író-ember életműve nemcsak könyvek sora, hanem az is, amit egy szűkebb vagy tágabb közösség szolgálatában — a jövőteremtés tudatos vállalásával — elvégzett vagy végez” — ezekkel a szavakkal kezdte Gál Sándor a hatvanéves Dobos Lászlót köszöntő írását. írói hivatását Gál Sándor sem választotta és választja el közösségszolgáló kötelességétől, közösségmegtartó felelősségétől. Könyveinek egyik felét nem az irodalomtörténet, hanem a kisebbségvédelem, az emberi jogok védelmének története fogja megőrizni. Ez a két rész mégis találkozik, szépirodalmi műveiben is az az ethosz, az a nemes emberi magatartás nyilatkozik meg, amelyik Gál Sándor mindennapi küzdelmeinek, cselekvő történelmi jelenlétének ösztönzője és erőforrása. Erőt, egészséget, kedves Sándor! Ösztönző biztatásul csak Fábry Zoltán általad is többször idézett szavait mondhatom: „Ami ezután lesz, az még nehezebb lesz.” Kompozíció IV., 1979, tusrajz
