Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - KORTÁRSAINK - Görömbei András: Gál Sándor évtizedei
Kortársaink nyezet széthullását, hanem a széthullás aktív és egyben ettől az aktivitástól szenvedő, szomorúan tűnődő részeseként. A „környezetvédő” népi költők és a nyelv és idő előtti tapasztalatra törő posztmodern szerzők valószínűleg nem tudják, hogy ugyanannak a posztin- dusztriális ideológiának dőlnek be: elhiszik, hogy kívülhelyezkedhetnek a Mindenségben. Emmanuel Levinas „soi-meme”-je ilyen vonatkozásban ugyanolyan „kívülálló”, mint mondjuk Jim Lavelock környezetvédő gondolkodója. Gál lírai hőse viszont nem kívülálló. Ő tudja és szenvedi azt, amit Vörösmarty másfél száz évvel ezelőtt (más kontextusban ugyan, de máig érvényesen) úgy fogalmazott meg, hogy „az ember fáj a földnek”. S levonja a következtetést: mint a haláluk közeledtét érző öreg parasztok a számunkra szinte már prehistorikusnak tűnő időkben, tűnődve fölkészül rá, hogy méltósággal visz- szaadja testét a Mindenségnek. Gál Sándor költészetét — de főleg Az Éden és a Golgota között című kötetét s a Szél című új kompozícióját, amely az előbbi egyenes folytatásának látszik — fel kellene tehát fedezni mint a létező mai népi irodalom vitathatatlan értékét. A szerző 60. születésnapja erre is jó alkalom lenne. Csak élnünk kellene az alkalommal. S azoknak a kritikusoknak is, akik elmélkednek, hogy a magyar népi irodalom fölszámolta önmagát. GÖRÖMBEI ANDRÁS Gál Sándor évtizedei Ady írta azt, hogy egy kis népnek még a lélegzetet is radikálisan kell vennie ahhoz, hogy fennmaradhasson. Gál Sándor úgy él, mintha állandóan e figyelmeztetés súlyát érezné. Hatvanévesen életműveket tudhat a magáénak: a költő, a novellista, a szociográfus, a publicista, a gyermekversek írója egyaránt elvégezheti számvetését. Emellett a szerkesztő és a közéleti feladatokat szá- molatlanul magára vállaló kisebbségi mindenes is nyugodt lélekkel állhat az idő kitárt kapuiban. Megtett minden tőle telhetőt, a többi már nem rajta múlt, helyzet és sors fortélyos szövevényei is alakították pályáját. Gál Sándor életműve a szlovákiai magyarság kultúrájának egyik legértékesebb fejezete, az egyetemes magyar irodalomban is figyelemre méltó értékeket teremtett minden műfajában. Életműve organikus és karakteres. Műnemekre és műfajokra szétszálazni csak azért érdemes, hogy főbb jellegzetességei még szembetűnőbbek legyenek, hogy gazdagsága és szerves összetettsége még világosabban megmutatkozhasson. Műnemeit és műfajait szabadon váltogatja, mindig ahhoz folyamodik, amelyiket előírja számára az ihlet, az „anyaggyőző tiszta akarat”. Joggal bízhat műfajai szimbiózisában, egymást tápláló, egymást erősítő együttélésében. Izgalmas és tanulságos vállalkozás lenne Gál Sándor egyes műnemeinek és
