Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Rudo Móric: Eljegyzés szilveszterkor (elbeszélés, Vércse Miklós fordítása)
RUDO MÓRIC Eljegyzés szilveszterkor A magnó halkan szól, a dalok szép sorjában követik egymást, a hangulat kitűnő. — Egészségünkre! A kristálypoharak finoman összecsendülnek. Milka Öle járóvá nagyon boldog. Milyen nagyszerű szilveszter! Vovoval közösen meghívták a legközelebbi barátaikat, hogy ezen az estén tanúi legyenek boldogságuknak. Mert nemcsak a szilveszter éjszakáról van szó, de nem ám! Úgy egyeztek meg, ahogy az óra elüti a tizenkettőt, amikor átlépik az új esztendő küszöbét, életük fontos állomásához érnek: megtartják eljegyzésüket, jegygyűrűt cserélnek. O meg Vovo. Fél szemmel állandóan őt figyeli Neki is jó a hangulata, neki is ragyog a szeme, mint valami drágakő. Vovo is vet rá időnként egy-egy pillantást, mintha titokban azt lesné, milyen boldog is a lány. Igaz, jóképű fickó ő, meg kell hagyni, a mai alkalomra meg ki is csípte magát. Nem is csoda, hisz szilveszter van, méghozzá olyan, amilyen soha sem lesz ezután. — Miluška, gyere, koccints velünk! Gyere, én drágaságom...! A vidám társaság egyre szaporábban emelgeti a poharat. — Igyatok csak nélkülem, én megyek a hidegtálért. Ezt az elsőt úgy elnyeltétek, mint a sicc! — Majd aztán mehetsz, Milkám! — húzza az asztalhoz Dušan. — Nem, Dušan, most megyek. Csak igyatok nyugodtan, nekem úgyis józannak kell lennem. Végtére is rólam van szó, én viszem a vásárra a bőröm. Nevettek. Vidáman, önfeledten. — Sor kerül arra mindenképpen, akár akarod, akár nem — kuncogott Ida, és cuppanós puszit nyomott barátnője orcájára. — Menj már valahová, még elmaszatolod a mázt! Újabb nevetés. — Hogyhogy, hisz a te festéked igazándi, azt nem lehet csak úgy összeke- szerni, te lányka! — Na, koccintsunk! — Ne vonakodj, Miluška! — unszolja Vovo is. Engedett. Újra összecsendültek a kristálypoharak. Ezt a fennkölt, kellemes csengést szinte elsöpörte egy sokkal élesebb, kellemetlenebb csengetés. Mintha ketté akarná szelni ezt a jónak indult hangulatot. Milka levette ajkáról a poharat, és az asztalra tette.
