Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Szeberényi Zoltán: Az esztétikum és a humánum jegyében. Ordódy Katalin jubileumára
Szeberényi Zoltán netek eszköztárát, sőt konvencióit ölti magára. Ez az átlényegülés, különösen az akciófilmek légkörét idéző záró fejezetekben, gyengíti a mű egységét, művészi színvonalát. A regény — különösen az ifjabb évjáratú olvasók körében — jelentős sikert aratott. Ordódy Katalin már a Közjáték Kumadasin-ban is kamatoztatta törökországi ismereteit, szenvedélyes vonzódását eme egzotikus előázsiai ország tájai és népe iránt. Számos törökországi útja, vándorlásainak élményanyaga, gazdag történelmi-etnikai ismeretei, nyelvtudása stb. azonban a Mediterrán széllel (1987) című útikönyvében hasznosul igazán. Nem szokványos útirajz, élmény- beszámoló, inkább ihletett vallomás egy szenvedély természetrajzáról, levonható tanulságairól. Ordódy egy tudós alaposságával és egy bennszülött jártasságával fedezi fel az olvasó szeme előtt Törökországot, így nemcsak érdekfeszítő olvasmányélményben, de szakszerű és sokoldalú tájékoztatásban is részesül. Az írónő sokoldalúságát, művészi kísérletező kedvét bizonyítja, hogy megpróbálkozott új, szokatlan színekkel tarkítani az amúgy is igen változatos műfaji palettáját. Még a nyolcvanas években írt egy tudományos-fantasztikus regényt, egy valódi sci-fit, Botrány a XXII. században címen. Hazai kiadó azonban nem vállalkozott a kiadására, végül a kilencvenes években jelent meg Magyarországon. Kevés példány került boltjainkba, így számottevő olvasói visszhangja nem volt, a kritikusok figyelmét is elkerülte, pedig figyelemre méltó teljesítményt képvisel a maga műfajában. Ugyanúgy, mint a Kulcs és kard (1991) című történelmi tematikájú leányregény, melynek megszületésében a szülőföld iránti szeretet és az ifjúkor nosztalgiája egyformán szerepet kapott. Babérkának, egy „tündéri” kislánynak az idillikus története bontakozik ki a Rákóczi-szabadságharc díszletei között. A műfaj követelményei szerint a hangsúly a történetre, s nem a történelemre esik. A szórakoztatni és nevelni szándéka szülte ezt a művet, akárcsak sorrendben utolsó regényét, a Dórát (1994), melyet az Új Szó felkérésére írt, s melyben egy fiatal leányanya viszontagságait, boldogságkeresését rajzolja meg fordulatos történet keretében. A terjedelmes, de korántsem lezárt életmű áttekintésének végső summájaként elmondhatjuk, hogy Ordódy Katalin munkássága nem csupán szűkebb pátriánk irodalmának dísze, de helye van az egyetemes magyar irodalom jelentős prózaírói között is. Hosszú alkotói tevékenységének állandó jellemzője az értékek tisztelete, a magyar és európai kultúra ápolása, a hagyomány és a jelen termékeny összekapcsolásának szándéka, a sérelmeken, a bántó konfliktusokon fölülemelkedni képes alkotó humanizmus. Várjuk a folytatást, melyhez jó egészséget és az idő kegyelmét kívánjuk neki.
