Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Z. Németh István: Éjszimfónia (vers)
Z.NÉMETH ISTVÁN Éjszimfónia i. Fekete-f éhér éjszaka. Homályos csarnok csak a város, hol édes tejjel álmodnak a mocskos utcagyerekek. A hold, mint vén házaló, felettük lépeget, a kutyákat csendre inti — miközben zsákokba gyűjti a sok elhasznált lélegzetet. Füstszagú fák alszanak. Álmukban fűrészlap villan, levelükben elraktározva a Nap, a Hold s az éjjelek. Rejtélyes árny suhan a léckerítéseken, s az összeaszott gyomok illatán egy szagoktól még jól nem lakott kései vándor orra kéjeleg. Mint egy felszínes kis erkély jelenet! A véreres földön egy kavics ostoba s tudatlan gőggel a legfényesebb csillagnak udvarol. A kémény árnya rávetül, megmoccan egy láthatatlan férges gyümölcs valahol. A hajnal most egy távoli földrészen
/
