Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - Aich Péter: Az ufo-sztori (sci-fi)

ha az egyeztetett mágneses tér egyik tagja meghal, a másik is automatikusan elmúlik. Vagy kimúlik? Kész romantika. Hogy ápolnák-vigyáznák egymást! Mert egyszerűen nem létezhetnek egymás nélkül. Mindig mindenütt együtt, kölcsönösen föltöltődnek és nem únják meg. Mint a csöpögő vízcsap a csö­pögést, hehe. Nincs bizalmatlanság, nincs hűtlenség, nincs féltékenység, nincs öv alá ütés, csak örök béke és szeretet, ámen. X. Kálmán az asztalnál ült és azon vette észre magát, hogy nem a Föld ten­gelyének rozsdásodásáról elmélkedik, hanem az ufósokat irigyli. Az órájára pillantott. Úgy látszik, elszundított. Nem kereste valaki közben? Igen, tizenha- todika volt, negyed hat elmúlt. Megráncolta homlokát, önkénytelen óvatos­sággal megvakarta a füle tövét és kiment a konyhába, hogy ellenőrizze, csurog-e a csap. Tavaszi hangulat, 1979, gouache

Next

/
Thumbnails
Contents