Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - TUDOMÁNY - Lanstyák István: Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században (2. rész)

Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században

lakosság arányának lehetséges megőrzése a magyarlakta területeken, a kisebbségek tényleges esélyegyenlőségéhez szükséges feltételek biztosítása stb. Mindezek elkerülhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy nyelvünk kedvező nyelvkörnyezet(tan)i feltételek között fejlődhessen a Kárpát-medence peremállamaiban. (A nyelvi környezettan fogalmára 1. Haugen 1992; Ondrejovič 1996; Kiss Jenő 1995a:253.)

9

A magyar nyelv kisebbségi fennmaradása nem képzelhető el a határon túl élő magyar nemzetrészek igényeinek megfelelő oktatási rendszer nélkül, melynek az anyanyelvű képzésen kell alapulnia az óvodától a felsőoktatásig (vö. Szépe 1985:276-277). „A nemzetiségi, sőt a kifejezett nyelvhasználati jogok törvényes vagy akár alkotmányos biztosítása is hatástalan, akarva-akaratlan látszatintézkedés marad megfelelő anyanyelvi iskoláztatási és szakképzési lehetőségek nélkül” (Herman 1985:4).

Ám ha a kisebbségi iskolákban használt tankönyvek fordítások, méghozzá gyönge minőségű fordítások, fönnáll az a veszély, hogy nyelvünk standard változatának szaknyelvi regiszterei — még az írott nyelviek is — szétfejlődnek, országonként más-más változatokat hozva létre, ami kétségkívül kedvezőtlen folyamat (Ágoston 1994:204-205, 210; Lanstyák 1994b:98-99; Péntek 1994c:59, 1995:85). A magyar szaknyelvek országonkénti szétfejlődésének megakadályozása alapvető nemzeti érdek. Külön szlovákiai, erdélyi stb. magyar szaknyelvek kialakulásával a Kárpát-medencei magyar kisebbségek egyfajta n

yelvi gettóba zárnák magukat, megnehezítve ezzel szakembereiknek a határon átnyúló kapcsolatát, fiataljaik magyarországi továbbtanulását, a magyarországi szakkönyvek használatát stb., ezáltal védtelenebbé válva az asszimilációs nyomásokkal szemben.

A szaknyelveken belüli „változatgazdagság” elutasítása nem csupán ilyen nyelven kívüli érvekkel védhető, hanem nyelviekkel is. A kisebbségi magyar közösségek aligha válhatnak szakmailag önellátóvá (ezt nem is kívánjuk), vagyis a kisebbségi magyar szakemberek és diákok mindenképpen használnak és használni fognak magyarországi szak- és tankönyveket is. Ennek következtében a magyarországi és a kisebbségi magyar műszavak a kisebbségi magyar szerzők nyelvhasználatában szinonimaként, felváltva is előfordulhatnak, ahogy ez a nem szakmai kifejezések esetében is szokásos. Míg azonban a nyelv számos más regiszterében (pl. a mindennapi beszélt nyelvben) az ilyesfajta nyelvi változatosság természetes, sőt egyes regiszterekben egyenesen kívánatos (pl. a szépirodalomban az ún. elegáns variáció a fogalmazásbeli egyhangúság hatékony ellenszere, a szóismétlések kiküszöbölésének alapvető módja), a szaknyelvekre ez nem érvényes: ezekben alapkövetelmény az egyértelműség, a műszavak szabatos használata, ennek részeként pedig a vagylagosságok kerülése.

Mivel a tantervi eltérések miatt valószínűleg a jövőben sem járható út a Magyarországról behozott tankönyvek kizárólagos használata, a nyelvtervezés