Irodalmi Szemle, 1998

1998/5-6-7 - TUDOMÁNY - Lanstyák István: Magyar nyelvtervezés a Kárpát-medencében a 21. században (2. rész)

LANSTYÁK ISTVÁN

szerves részeként, annak kivitelezési szakaszaként el kell érni, hogy egyetlen olyan magyar nyelvű tankönyv se jelenhessen meg a Kárpát-medence peremállamaiban, amelynek ne volna legalább egy magyarországi és egy kisebbségi magyar szaknyelvi lektora. Az ezzel kapcsolatos pénzügyi, szakmai, jogi és egyéb kérdések megoldása bizonyára nem könnyű, de nem is megoldhatatlan feladat.

10

Az anyanyelvű oktatáson belül fontos szerepet játszik a magyar nyelv és irodalom tanítása. Az anyanyelvi nevelés nem lehet hatékony, ha nem számol azzal, hogy a határon túli magyarok kétnyelvűségi helyzetben élnek, s ha a még mindig túltengő grammatizálás helyett nem a legfontosabb nyelvváltozatok alapos elsajátíttatására és a stílusérzék fejlesztésére helyezi a hangsúlyt. Az oktatásnak számolnia kell a közösség kétnyelvűségének8 következményeivel az anyanyelvre nézve, vagyis az oktatásban nem alkalmazhatók kizárólagosan a Magyarországon bevált módszerek, s a tananyagnak is tartalmaznia kell a kétnyelvűséggel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat (1. Lanstyák 1996b:l4).

Az anyanyelvi nevelésnek továbbá tekintettel kell lennie még egy-egy országon belül is a különböző helyzetű tanulók (pl. nyelvi tömb/szórvány, falu/város, értelmiségi/nem értelmiségi családból származó) eltérő nyelvi háttérismereteire és igényeire (vö. Péntek 1995:85-86,1996:40).

A magyarnyelv-oktatás az anyanyelv fenntartását akkor szolgálja a legjobban, ha egyforma súlyt helyez a standard magyarnak mint a magyar nyelv és a magyar etnikum egységét szimbolizáló, s gyakorlati szempontból is nélkülözhetetlen nyelvváltozatnak az elsajátítására és a tanulók által használt többi nyelvváltozat (nyelvjárás, kisebbségi nyelvváltozat) iránti pozitív viszonyulás kialakítására (Sándor 1995:138), ezzel elősegítve a tanulók funkcionális kettősnyelvűségének9 kialakulását. (Az eddigi gyakorlatra 1. Lanstyák 1993a:67, 1994a:64-65, 67-68, 1994b:102, 1996b:12; Csernicskó-Beregszászi 1994; Lanstyák- Szabómihály 1994:785-6; Beregszászi-Csernicskó 1996; Simon 1996; vö. még Péntek 1995:84-85.)

11

Mivel a kétnyelvű beszélők két nyelve szoros kapcsolatban van egymással, a nyelvtervezés nem korlátozódhat a magyar nyelv oktatásával, fejlesztésével, jogi helyzetének biztosításával kapcsolatos kérdésekre, hanem foglalkoznia kell a többségi nyelv elsajátításának és használatának kérdéseivel is (vö. Lanstyák 1993a.-65-66; 1993b:96-97, 1994b:104-6). A helytelen módszerekkel történő kétnyelvűsítés mindmáig kellően nem tudatosított veszélyt jelent az anyanyelv számára (vö. Bajnok 1992).

Ahhoz, hogy a kétnyelvűség ne kárukra, hanem hasznukra legyen a beszélőknek, ún. hozzáadó kétnyelvűségi helyzetre van szükség (1. Lambert 1972:122; Göncz 1985:8, 16; Lanstyák 1994aK56), amelyben nemcsak a kisebbségi közösség, hanem a többségi hatalom is egyformán nagyra értékeli mindkét