Irodalmi Szemle, 1998

1998/1-2 - Százdi Sztakó Zsolt: A főnix halála (elbeszélés)

Százdi Sztakó Zsolt

— Maga nem?

— Nem hiszek Istenben.

— Hát akkor miben hisz?

— A nőben. A nő az én számomra szinte metafizikai lény, mert csak a nő képes olyan dolgokra, amiket az ember jobb híján az Istenre ruházott. Mert az ember valahol a lelke mélyén túlságosan is rossz véleménnyel van magáról ahhoz, hogy itt a földön keressen magának isteneket. Mindenesetre a titkot, amit annyi férfi próbált megfejteni, a nők már régen tudják, mert maguk a titok.

— Ez roppant hízelgő ránk nézve, de akkor hol vannak a férfiak?

— A férfi maga a brutális valóság, az őserő, a maszkulin, aki uralkodik, de minden tettének középpontjában ott van a nő. A férfi küzd az asszonyért, akit szeret, számára mindennek a jelképe, a barátságnak, a szerelemnek, a gyűlöletnek. A férfi a pusztítás, aki uralkodásra termett, de ott van mellette a nő, aki begyógyítja a sebeket. így lesz teljes a harmónia, így áll helyre a rend, amit minden vallás megfogalmaz a maga szavaival. Isten mellett ott az ördög, a jing mellett ott a jang, a jó mellett ott a démon. Még a mesében is kell lennie boszorkánynak, hétfejű sárkánynak, akit a legkisebb királyfi legyőz, és elnyeri a királylány kezét. Ez a harmónia a világban. De ha egyszer a harmónia felborul, akkor történnek a legsúlyosabb katasztrófák, törnek ki a háborúk, forradalmak, dühöngenek az éhínségek.

Elhallgatott, a másik is hallgatott, és így mentek sokáig egymás mellett, majd a nő váratlanul megszólalt:

— Tetszik nekem, amit mond. Amikor imádkozom hasonló gondolatok járnak a fejemben. Elmegyek gyónni, pedig sokszor nem is érzem magamat bűnösnek, de tudom, hogy Isten előtt igenis az vagyok. Az ember csinálta törvények sose lehetnek olyan szigorúak, mint Isten törvényei, mert az emberek csak azt tartják bűnnek, ha gyilkolunk, de Isten már azt is, ha a gyilkolás gondolata felmerül bennünk.

Hirtelen megállt, és tekintetével igyekezett a másik pillantását elkapni:

— Ugye a maga vallása bűnnek tartja az öngyilkosságot?

A másik meglepetten nézett rá, látszott rajta, hogy nem egészen érti a kérdést:

— Igen.

— Miért?

Most már végképp zavarba jött, kiváltképp, hogy a férfi olyan várakozóan nézett rá, mintha a válasza bármit is eldöntene. Önkéntelenül is igyekezett a másik tekintetét kerülni, amikor válaszolt:

— Mert az ember azért született, hogy küzdjön.

Megérkeztek a völgy peremére, lent békésen húzódott meg a kis falu. Havas háztetőivel olyan volt, mint egy giccses képeslap. Megfogták egymás kezét, és lecsúsztak a völgybe. Pont a kis kápolna előtt fékeztek le. A hívek már gyülekeztek a misére, öltözékükről megállapíthatta, hogy többségük szintén turista.