Irodalmi Szemle, 1998
1998/1-2 - Százdi Sztakó Zsolt: A főnix halála (elbeszélés)
SZÁZDI SZTAKÓ ZSOLT A főnix halála Károly a presszó üvegfalán át nézte az utca forgatagát. Az emberek szemmel láthatóan élvezték az ajándékba kapott napfényt, amivel a természet kárpótolta őket a hosszú téli hónapokért. A szokatlanul meleg februári nap a szokásosnál is nagyobb tömegeket csalt ki a jól fűtött lakásokból, voltak akik látható élvezettel szabadultak meg téli ruháiktól. Az asztalnál megjelent a pincérnő, és unottan letette a kávét, amit félórával korábban rendelt meg. Az üvegnek nyomta arcát, ami jólesően hűtötte lázas homlokát, és forrongó gondolatait. A meteorológusok még tegnap sem sejtették ezt a megelőlegezett tavaszt. Reggel még jó előjelnek is tekinthette, amikor kilépett az utcára, és szorongva elindult barátjához a kórházba. Már hónapok óta baljós előjelek kisérték, állandó fejfájás, fáradékonyság, és időnként rohamok törtek rá. Barátai régóta mondták már, hogy vizsgáltassa ki magát, de csak az utóbbi hetekben szánta rá magát. Az állandó hangulatingadozás miatt, fél éve már az ecsetet a kezébe se vette, és a főiskolán is sorra lemondta az óráit. Egy hete volt először az orvosnál, tulajdonképpen csak egy rutinvizsgálaton, amihez hozzátartozott a vérvétel is. Gyerekkorától irtózott mindenféle szurkálástól, és ha a barátja előre megmondja, hogy vért is fognak venni, semmiképp sem megy el. Barátja három nap múlva izgatottan telefonált, hogy szeretné megismételni a vérvizsgálatot. így hát két oka is volt rá, hogy ideges legyen. Tulajdonképpen már akkor megsejtette a rossz hírt, amikor barátja olyan leplezett izgalommal beszélt a telefonba, és így szinte meg sem lepődött, amikor közölte vele, hogy a vérében ijesztően lecsökkent a vörös vérsejtek száma, de az első vizsgálat még nem bizonyosság. Telefonon is nyugodtan megkérdezhette volna a vizsgálat eredményét, és gyanította, hogy a barátjának is ez lett volna a könnyebb megoldás. Egy személytelen hang közli a rossz hírt, és nem kényszeríti a barátját olyan helyzetbe, ami mindkettőjüknek kínos, de ő a személyes találkozást választotta. — Leukémia. — Mennyi időm van még? __??? B eszélgetésük alatt a másik arcát figyelte, maga se tudta, hogy mit keres. Talán egy rezzenést, amivel elárulná, hogy átérzi, amit most ő érez. Legna
